Oidipusz - A tragikus görög hős története

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    A thébai Oidipusz király története a görög mitológia nagy hatású része volt, amelyet számos híres költő és író feldolgozott. Ez a történet rávilágít a végzet elkerülhetetlenségére és a pusztításra, amely akkor következik be, ha megpróbáljuk meghiúsítani a sorsunkat. Íme, egy közelebbi pillantás.

    Ki volt Oidipusz?

    Oidipusz Laiosz thébai király és Jókaszté királyné fia volt. Fogantatása előtt Laiosz király felkereste a delphoi jósdát, hogy megtudja, lesz-e valaha is fia feleségének és neki.

    A jóslat azonban nem a vártnak megfelelő volt, a jósnő azt mondta neki, hogy ha valaha is fia születik, a fiú megöli őt, és később feleségül veszi Jókasztát, az anyját. Hiába próbálta Laiosz király megakadályozni, hogy teherbe ejtse feleségét, nem sikerült. Megszületett Oidipusz, és Laiosz király úgy döntött, megszabadul tőle.

    Első cselekedete az volt, hogy átszúrta Oidipusz bokáját, hogy megnyomorítsa. Így a fiú soha nem tudott járni, nemhogy ártani neki. Ezután Laiosz király odaadta a fiút egy pásztornak, hogy vigye el a hegyekbe, és hagyja meghalni.

    Oidipusz és Polybus király

    Oidipusz konzultál a delphoi jósnővel

    A pásztor nem hagyhatta így a gyermeket, ezért elvitte Oidipuszt a korinthoszi Polibosz király és Meropé királyné udvarába. Oidipusz a gyermektelen Polibosz fiaként nőtt fel, és velük élte le életét.

    Amikor felnőtt, Oidipusz megtudta, hogy nem Polybosz és Meropé az igazi szülei, és hogy választ kapjon, elment a delphoi jósdához, hogy megtudja származását. A jósda azonban nem válaszolt a kérdéseire, hanem azt mondta neki, hogy megöli az apját, és elveszi az anyját. Polybosz megölésétől való félelmében Oidipusz elhagyta Korinthoszt, és soha nem tért vissza.

    Oidipusz és Laiosz

    Oidipusz és biológiai apja, Laiosz egy nap keresztezték egymás útját, és mivel nem tudták, hogy ki a másik, harc kezdődött, amelyben Oidipusz megölte Laioszt és egy kivételével minden társát. Így Oidipusz beteljesítette a jóslat első részét. Laiosz király halála pestist küldött Thébára, amíg gyilkosát felelősségre nem vonták. Ezután Oidipusz Thébába indult, ahol megtalálta a szfinx , válaszolj a rejtvényére, és légy király.

    Oidipusz és a Szfinx

    Görög szfinxek

    A legtöbb mítoszban a szfinx egy olyan lény volt, aki rejtvényeket adott azoknak, akik kapcsolatba léptek vele, és akik nem tudták helyesen megválaszolni a rejtvényt, azok szörnyű sorsra jutottak.

    Az Oidipusz-mítoszokban a Szfinx Laiosz király halála óta rettegésben tartotta Thébát. A szörnyeteg a múzsák által adott rejtvényt mutatta be azoknak, akik megpróbáltak átjutni rajta, és felfalta azokat, akik nem tudták a választ.

    Állítólag a rejtvény a következő volt:

    Mi az, aminek egy hangja van, és mégis négylábúvá, kétlábúvá és háromlábúvá válik?

    Oidipusz megmagyarázza a Szfinx rejtélyét (1805 körül) - Jean Auguste Dominique Ingres. Forrás .

    És amikor szembesült a szörnyeteggel, Oidipusz válasza a következő volt. ember , akik életük kezdetén kézzel-lábbal kúsznak, később két lábra állnak, majd végül idős korukban botot használnak a járáshoz.

    Ez volt a helyes válasz. A szfinx kétségbeesésében megölte magát, és Oidipusz megkapta a trónt és Jókaszté királyné kezét, amiért megszabadította a várost a szfinxtől.

    Oidipusz király uralma és bukása

    Oidipusz úgy uralkodott Thébában, hogy Jókasztát vette feleségül, nem tudva, hogy rokonok. Beteljesítette az orákulum jóslatát. Jókasztának és Oidipusznak négy gyermeke született: Eteoklész, Polüneikész, Antigoné és Iszméné.

    A Laiosz halála okozta járvány azonban a várost fenyegette, ezért Oidipusz keresni kezdte Laiosz gyilkosát. Minél közelebb került a felelős megtalálásához, annál közelebb került a saját halálához. Nem tudta, hogy az általa megölt ember Laiosz volt.

    Végül Laiosz egyik társa, aki túlélte a konfliktust, mesélte el a történteket. Egyes ábrázolásokon ez a szereplő volt az a pásztor is, aki Oidipuszt Polibosz király udvarába vitte.

    Amikor Oidipusz és Jókaszté megtudták az igazságot a kapcsolatukról, elborzadtak, és a nő felakasztotta magát. Amikor Oidipusz rájött, hogy beteljesítette a jóslatot, kivájta a szemét, megvakította magát, és száműzte magát a városból.

    Évekkel később Oidipusz fáradtan, öreg és vakon érkezett Athénba, ahol a király Theseus szívélyesen fogadta, és ott élte le hátralévő napjait haláláig, testvérei és lányai, Antigoné és Iszméné kíséretében.

    Oidipusz átka

    Amikor Oidipuszt száműzték, fiai nem ellenkeztek, ezért Oidipusz megátkozta őket, mondván, hogy mindketten a másik keze által fognak meghalni a trónért harcolva. Más források szerint fia, Eteoklész Oidipusz segítségét kérte a trónért való küzdelemben, és Oidipusz megátkozta őt és testvérét, hogy a királyi székért folytatott harcban haljanak meg.

    Oidipusz halála után Kreónt, féltestvérét hagyta meg Thébai uralkodójaként. Az utódlási sor nem volt egyértelmű, Polüneikész és Eteoklész vitatkozni kezdtek a trónra való igényükről. Végül úgy döntöttek, hogy megosztják azt; mindegyikük uralkodik egy ideig, majd a trónt a másikra hagyják. Ez a megállapodás nem tartott sokáig, mert amikor Polüneikésznek eljött az ideje, hogyhogy hagyja el a trónt a bátyja javára, ő azonban visszautasította. Ahogy Oidipusz megjövendölte, a két testvér a trónért harcolva megölte egymást.

    Oidipusz a művészetben

    Több görög költő is írt Oidipusz és fiai mítoszáról. Szophoklész három színdarabot írt Oidipusz és Théba történetéről: Oedipus Rex, Oedipus Colonus , és Antigoné . Aiszkhülosz is írt egy trilógiát Oidipuszról és fiairól, és Euripidész is a Föníciai nők .

    Az ókori görög kerámiákon és vázafestményeken számos ábrázolás található Oidipuszról. Még Julius Ceaserről is ismert, hogy írt egy színdarabot Oidipuszról, de a darab nem maradt fenn.

    Oidipusz mítosza túllépett a görög mitológián, és a 18. és 19. század színdarabjainak, festményeinek és zenéjének gyakori témájává vált. Olyan írók, mint Voltaire, és olyan zenészek, mint Stravinsky, Oidipusz mítoszai alapján írtak.

    Oidipusz hatása a modern kultúrára

    Oidipusz nemcsak Görögországban, hanem Albániában, Cipruson és Finnországban is kulturális figuraként jelenik meg.

    Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus alkotta meg a fogalmat. Oidipusz-komplexus arra a szexuális szerelemre utal, amelyet a fiú érezhet az anyja iránt, és arra a féltékenységre és gyűlöletre, amelyet az apja ellen fejleszt ki. Bár Freud ezt a kifejezést választotta, a tényleges mítosz nem illik bele ebbe a leírásba, hiszen Oidipusz tettei nem érzelmi indíttatásúak voltak.

    Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész írásainak különböző megközelítéseiről számos tanulmány, összehasonlítás és szembeállítás született. Ezek a tanulmányok olyan fogalmakkal foglalkoztak, mint a nők szerepe, az apaság és a testvérgyilkosság, amelyek mélyen kapcsolódnak Oidipusz történetének cselekményéhez.

    Oidipusz tények

    1- Kik Oidipusz szülei?

    Szülei Lajos és Jákosta.

    2- Hol élt Oidipusz?

    Oidipusz Thébában élt.

    3- Voltak Oidipusznak testvérei?

    Igen, Oidipusznak négy testvére volt: Antigoné, Iszméné, Polüneikész és Eteoklész.

    4- Voltak Oidipusznak gyermekei?

    Testvérei is az ő gyermekei voltak, mivel vérfertőzésből születtek. Gyermekei Antigoné, Iszméné, Polüneikész és Eteoklész voltak.

    5- Kihez ment hozzá Oidipusz?

    Oidipusz feleségül vette Jacostát, az anyját.

    6- Mi volt a jóslat Oidipuszról?

    A delphoi jósda megjósolta, hogy Lajos és Jakosta fia megöli apját, és feleségül veszi anyját.

    Röviden

    Oidipusz története az ókori Görögország egyik leghíresebb mítoszává vált, és széles körben elterjedt a görög mitológia határain túl is. Történetének témáit számos művész és tudós vette számba, így Oidipusz a történelem figyelemre méltó szereplője lett.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.