Ki a görög isten, Foszforosz?

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    A görög mitológiában a istenek és istennők Az egyik ilyen istenség Phosphorus, a hajnalcsillaggal és a fényhozóval kapcsolatos lenyűgöző alak. A hajnalcsillagként megjelenő Vénusz bolygó megszemélyesítőjeként ismert Phosphorus a megvilágosodás és a megvilágosodás átalakító erejét testesíti meg.

    Ebben a cikkben elmélyedünk a Foszforosz magával ragadó történetében, és megvizsgáljuk, milyen szimbolikát és tanulságokat vonhatunk le ebből az isteni lényből.

    Ki az a Foszforusz?

    Szerző: G. H. Frezza. Forrás: G. H. Frezza.

    A görög mitológiában Phosphorus, más néven Eosphorus A művészetben jellemzően szárnyas, csillagokkal koronázott, fáklyát tartó fiatalemberként ábrázolják, mert úgy hitték, hogy ő a Hajnalcsillag megszemélyesítője, amely ma már a Vénusz bolygóként ismert.

    Mint a harmadik legfényesebb objektum az égen a Sun és a Hold , Venus pozíciójától függően vagy közvetlenül napkelte előtt keleten, vagy közvetlenül napnyugta után nyugaton látható. E különálló megjelenések miatt az ókori görögök kezdetben úgy vélték, hogy a hajnalcsillag az esthajnalcsillagtól különálló entitás. Így saját istenségükhöz társították őket, és Foszforosz testvére, Heszperosz volt az esthajnalcsillag.

    A görögök azonban később elfogadták a babiloni elméletet, és mindkét csillagot ugyanannak a bolygónak ismerték el, így a két identitást a Heszperoszban egyesítették. A bolygót ezután Aphrodité istennőnek szentelték, római megfelelője pedig a Vénusz volt.

    Eredet és családtörténet

    Phosphorus származását illetően többféle változat is létezik. Egyes források szerint apja Kephalus, egy athéni hős lehetett, míg mások szerint a titán Atlasz.

    Az ókori görög költő, Hésziodosz egyik változata ehelyett azt állítja, hogy Phosphorus Astraeus és Eos fia volt. Mindkét istenséget a nappali és éjszakai égi ciklusokkal hozták kapcsolatba, így ők voltak a Hajnalcsillag megfelelő szülei.

    Aurora néven ismert a Rómaiak , Eos volt a hajnal istennője a Görög mitológia Hyperion, az égi fény titán istenének és Theiának a lánya volt, akinek a látás és a kék égbolt is a hatókörébe tartozott. Helios, a Nap volt a testvére, és Selene, a Hold volt a nővére.

    Eos megátkozta Aphrodité hogy többször is szerelembe essen, ami miatt több szerelmi viszonya is volt gyönyörű halandó férfiakkal, amelyek többsége tragikus véget ért az ő figyelme miatt. Sugárzó istennőként ábrázolják, puha hajjal, valamint rózsás karokkal és ujjakkal.

    Férje, Astraeus a csillagok és az alkony görög istene volt, valamint egy második generációs titán. Együtt számos utódot hoztak létre, köztük a szél isteneit, Notus-t, a déli szél istenét; Boreas-t, az északi szél istenét; Eurus-t, a keleti szél istenét; és Zephyr A nyugati szél istene. Ők adtak életet az összes égi csillagnak is, köztük Foszforosznak is.

    Foszforosznak volt egy Daedalion nevű fia, egy nagy harcos, aki Apollo sólyommá alakult át, hogy megmentse az életét, amikor lánya halála után leugrott a Parnasszus hegyéről. Daidalion harcos bátorsága és dühös szomorúsága volt állítólag az oka a sólyom erejének és a többi madárra való hajlamának. Ceyx, Phosphorus másik fia, egy thesszaliai király volt, aki feleségével, Alcyone-val együtt jégmadárrá alakult át, miután a tengeren meghaltak.

    A foszfor mítoszai és jelentősége

    Anton Raphael Mengs, PD.

    A Hajnalcsillagról szóló történetek nem kizárólag a görögökhöz köthetők; számos más kultúra és civilizáció is megalkotta a saját verzióját. Az ókori egyiptomiak például úgy hitték, hogy a Vénusz két különálló égitestből áll, és a hajnalcsillagot a következő nevekkel illették Tioumoutiri és az esti csillag Ouaiti.

    Eközben a Kolumbusz előtti mezoamerikai azték égi megfigyelők a Hajnalcsillagot Tlahuizcalpantecuhtli, a Hajnal Uraként emlegették. Az ókori Európa szláv népei a Hajnalcsillagot Denica néven ismerték, ami azt jelenti, hogy a hajnalcsillagot az ókori Európa szláv népeinek neve. "A nap sztárja".

    De ezeken kívül csak néhány olyan történet van, amelyben Foszforosz szerepel, és ezek nem kizárólag a görög mitológiában fordulnak elő. Íme néhány közülük:

    1. Foszfor mint Lucifer

    Lucifer a Vénusz bolygó latin elnevezése volt a hajnalcsillag formájában az ókori római korban. Ez a név gyakran kapcsolódik a bolygóhoz kapcsolódó mitológiai és vallási alakokhoz, például Phosphorushoz vagy Eosphorushoz.

    A kifejezés "Lucifer" a latinból származik, ami azt jelenti "fényhozó" vagy "hajnalcsillag." A Vénusz egyedi mozgása és időszakos megjelenése miatt az égbolton a mitológia e figurák körül gyakran az égből a földre vagy az alvilágba való lezuhanásról szólt, ami a történelem során különböző értelmezésekhez és asszociációkhoz vezetett.

    Az egyik értelmezés a héber Biblia King James fordításához kapcsolódik, ami ahhoz a keresztény hagyományhoz vezetett, hogy Lucifert a bukás előtti Sátán neveként használják. A középkorban a keresztényekre hatással voltak a Vénusznak a reggeli és az esti csillagokkal való különböző társításai. A Hajnalcsillagot a gonosszal azonosították, az ördöggel társítva - ez a nézőpont különbözöttjelentősen eltér a Vénusznak az ókori mitológiákban a termékenységgel és a szerelemmel való korábbi társításaitól.

    Az évek során a név a gonoszság, a büszkeség és az Isten elleni lázadás megtestesítőjévé vált. A legtöbb modern tudós azonban megkérdőjelezhetőnek tartja ezeket az értelmezéseket, és inkább úgy fordítja le a kifejezést a vonatkozó bibliai szövegben, hogy: "A gonoszság, a büszkeség és az Isten elleni lázadás". "hajnalcsillag" vagy "ragyogó" ahelyett, hogy Lucifer nevét említené.

    2. Más istenek fölé emelkedni

    Egy másik mítosz a Foszforuszról a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz bolygókkal kapcsolatos, amelyek bizonyos időpontokban mind láthatóak az égen. Mivel a Jupiter és a Szaturnusz magasabban van az égen, mint a Vénusz, a különböző mitológiákban erősebb istenekhez társították őket. A római mitológiában például Jupiter az istenek királya, míg a Szaturnusz a földművelés és az idő istene.

    Ezekben a történetekben Vénusz, mint a Hajnalcsillag, úgy jelenik meg, mint aki megpróbál a többi isten fölé emelkedni, és arra törekszik, hogy a legjobb és legerősebb legyen. Az égbolton elfoglalt helyzete miatt azonban Vénusznak soha nem sikerül felülmúlnia Jupitert és Szaturnuszt, ezzel szimbolizálva a hatalomért folytatott küzdelmet és az istenek korlátait.

    3. A Hesperus a foszfor.

    A művész Hesperus és Phosphorus ábrázolása, lásd itt.

    A híres mondat "Hesperus a foszfor" Gottlob Frege (1848-1925) német matematikus, logikus és filozófus, valamint az analitikus filozófia és a modern logika egyik megalapítója ezt a kijelentést használta arra, hogy a nyelv és a jelentés összefüggésében szemléltesse az értelem és a referencia közötti különbséget.

    Frege felfogása szerint egy név referenciája az általa jelölt tárgy, míg a név értelme a tárgy bemutatásának módja vagy a bemutatás módja. A kifejezés "Hesperus a foszfor" példaként szolgál annak bemutatására, hogy két különböző név, "Hesperus" mint az Esthajnalcsillag és "Foszfor" mint a Hajnalcsillag, ugyanarra a Vénusz bolygóra hivatkozhat, miközben különböző érzékekkel rendelkezik.

    Az értelem és a referencia közötti különbségtétel segít megoldani néhány rejtélyt és paradoxont a nyelvfilozófiában, például az identitás kijelentések informativitását. Például, még ha a "Hesperus" és "Foszfor" ugyanarra az objektumra utalnak, az utasítás "Hesperus a foszfor" még mindig informatív lehet, mert a két név értelme különböző, mivel az egyiket a Hajnalcsillagként, a másikat pedig az Esthajnalcsillagként érzékeljük. Ez a megkülönböztetés segít a mondatok jelentésével, a tételek igazságértékével és a természetes nyelv szemantikájával kapcsolatos kérdések kezelésében is.

    Egy másik híres munka ebben a témában Saul Kripke amerikai analitikus filozófustól, logikustól, a Princeton Egyetem emeritus professzorától származik. Ő a következő mondatot használta "Hesperus a foszfor" amellett érvelt, hogy a szükségszerűség ismerete inkább evidenciák vagy tapasztalat útján fedezhető fel, mint következtetés útján. Az ő nézőpontja e témában mélyen befolyásolta a nyelvfilozófiát, a metafizikát, valamint a szükségszerűség és a lehetőség megértését.

    GYIK a foszforral kapcsolatban

    1. Ki az a Foszforosz a görög mitológiában?

    Foszforosz a hajnalcsillaggal kapcsolatos istenség, és a Vénusz megszemélyesítője, amikor hajnalcsillagként jelenik meg.

    2. Mi a szerepe Foszforosznak a görög mitológiában?

    A foszfor a fény hozományozója, és a megvilágosodást, az átalakulást, valamint az új kezdeteket szimbolizálja.

    3. Foszforusz azonos Luciferrel?

    Igen, Foszforuszt gyakran azonosítják Lucifer római istennel, mindketten a hajnalcsillagot vagy a Vénusz bolygót jelképezik.

    4. Milyen tanulságokat vonhatunk le a Foszforusból?

    A Foszforosz a tudás keresésének, a változás elfogadásának és a fény megtalálásának fontosságára tanít bennünket a személyes fejlődés és megvilágosodás érdekében.

    5. Vannak a foszforhoz kapcsolódó szimbólumok?

    Foszforuszt gyakran fáklyával vagy ragyogó alakként ábrázolják, jelképezve a megvilágosodást és a megvilágosodást, amelyet a világnak hoz.

    Befejezés

    Foszforosz, a hajnalcsillaggal kapcsolatos görög isten története lenyűgöző bepillantást nyújt az ókori mitológiába. Mitológiai meséjén keresztül emlékeztet bennünket a tudás keresésének, a változás elfogadásának és a bennünk rejlő fény megtalálásának jelentőségére.

    A Foszforosz arra tanít minket, hogy fogadjuk el a növekedés és a felfedezés lehetőségét, és vezessen minket az önmegvalósítás és a megvilágosodás személyes útjain. A Foszforosz öröksége időtlen emlékeztetőül szolgál arra, hogy fogadjuk el a reggeli fény ragyogását, és hagyjuk, hogy az inspirálja saját belső átalakulásunkat.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.