A római mitológiában Fortuna a sors, a szerencse és a szerencse istennője volt. Néha úgy tekintettek rá, mint a szerencse megtestesítőjére, aki elfogultság és megkülönböztetés nélkül osztogatta a szerencsét. Gyakran társították Abundantia, a jólét istennőjével, és a kettőt néha hasonló módon ábrázolták.

Ki volt Fortuna?

Egyes beszámolók szerint Fortuna Jupiter isten elsőszülöttje volt. A görög mítoszok romanizálása során Fortuna a görög mítoszokkal társult. Tyche görög istennő Egyes források azonban úgy vélik, hogy Fortuna már a görög befolyás előtt, esetleg a Római Birodalom kezdete óta jelen lehetett Itáliában. Más források szerint lehetséges, hogy már a rómaiak előtt is jelen volt.

Fortuna eredetileg földművelő istennő volt, aki a termés és az aratás virágzásával és termékenységével állt kapcsolatban. Egy bizonyos ponton a véletlen, a szerencse és a sors istennője lett. Szerepének megváltozása Tyche istennő románosításával jelenhetett meg.

Az alábbiakban a szerkesztő legjobb választásainak listája következik, amely Fortuna istennő szobrát tartalmazza.

Szerepe a római mitológiában

Fortunát a mezőgazdasággal hozták összefüggésbe, és sok földműves imádta őt, hogy elnyerje kegyeit. Fortuna volt felelős a föld termékenységéért, valamint a virágzó és bőséges termésért. Ezek a tulajdonságok a gyermekvállalásra is kiterjedtek; Fortuna befolyásolta az anyák termékenységét és a csecsemők születését.

A rómaiak nem tekintették Fortunát kizárólag jónak vagy rossznak, mivel a szerencse mindkét irányba fordulhatott. Úgy vélték, hogy a véletlen sok mindent adhat, de el is vehet. Ebben az értelemben Fortuna maga volt a szerencse megtestesítője. Az emberek orákulumnak vagy istenségnek is tekintették, aki meg tudja jósolni a jövőt.

A rómaiakat érdekelte a szerencsejáték, így Fortuna a szerencsejátékok istennője is lett. Szerepe a római kultúrában egyre erősödött, mivel az emberek életük számos forgatókönyvében a kegyeiért imádkoztak. Hatalma befolyásolta az életet és a sorsot.

Fortuna imádata

Fortuna fő imádati központjai Antium és Praenestre voltak. Ezekben a városokban az emberek sokféleképpen imádták Fortunát. Mivel az istennőnek sokféle alakja és sokféle asszociációja volt, a rómaiaknak sajátos imádságaik és epithetonjaik voltak arra a fajta szerencsére, amire szükségük volt. Ezeken az imádati központokon kívül Fortunának számos más temploma is volt a Római Birodalomban. A rómaiak Fortunát személyesistennő, a bőség adományozója, az állam és az egész Római Birodalom sorsának istennője.

Fortuna ábrázolásai

Sok ábrázolásán Fortuna egy bőséget szimbolizáló bőségcsokorral a kezében jelenik meg, hasonlóan ahhoz, ahogyan az Abundantia ábrázolása jellemzően történik: egy bőségcsokrot tart a kezében, amelynek a végéből gyümölcsök vagy érmék ömlenek ki.

Fortuna egy kormányrúddal is megjelenik, hogy jelképezze a sors feletti uralmát, és néha egy gömbön állva ábrázolják. A gömbön állás instabilitása miatt ez az elképzelés a szerencse bizonytalanságát szimbolizálja: a szerencse bármelyik irányba mehet.

Fortuna egyes ábrázolásai vak nőként mutatták be. Vakként azt az elképzelést hordozta, hogy előítélet és elfogultság nélkül ad szerencsét az embereknek, hasonlóan Lady Justice-hoz. Mivel nem láthatta, ki kapja a szerencsét, egyeseknek véletlenül nagyobb szerencséje volt, mint másoknak.

Fortuna különböző formái

Fortuna minden egyes fő területen, amelynek élén állt, más-más személyiséggel rendelkezett.

• Fortuna mala volt az istennő rossz szerencsét hozó ábrázolása. Akik Fortuna Mala hatalmától szenvedtek, azokat szerencsétlenségek átka sújtotta.

• Fortuna Virilis A nők imádták és tisztelték az istennőt, hogy elnyerjék a kegyeit és teherbe essenek.

• Fortuna Annonaria a földművesek és a termés jólétének istennője volt. A földművesek imádkoztak ehhez az istennőhöz, hogy az istennő kegyeiben részesüljenek, és bőséges termésük legyen.

• Fortuna Dubia volt az istennő ábrázolása a szerencse istennője, amely következményeket is hoz. Veszélyes vagy kritikus szerencse, ezért a rómaiak azt kérték, hogy Fortuna Dubia maradjon távol az életüktől.

• Fortuna Brevis a gyors, de nem tartós szerencse istennőjének ábrázolása volt. A rómaiak úgy hitték, hogy a sors és a szerencsével kapcsolatos döntések e kis pillanatai nagymértékben befolyásolhatják az életet.

Fortuna a római Britanniában

Amikor a Római Birodalom kiterjesztette határait, sok istenségük is így tett. Fortuna volt az egyik istennő, aki megragadta az ugrást, és hatással volt a római Britanniára. A római mitológia számos istene keveredett a Britanniában már létező istenségekkel, és ott jelentős maradt. Bizonyítékok vannak arra, hogy Fortuna egészen Skóciáig, északra is jelen volt.

A rómaiak szerettek kultuszhelyeket építeni a legjelentősebb istenségeiknek, bárhová is mentek. Ebben az értelemben az a tény, hogy Britanniában és Skóciában is voltak oltárok, azt mutatja, mennyire tisztelhették Fortunát Rómában. Sok istenség nem utazott olyan messzire, mint Fortuna.

Fortuna jelentősége

A szerencsét nem volt könnyű irányítani; az emberek csak imádkozhattak és reménykedhettek a legjobbakban. A rómaiak úgy hitték, hogy az embert vagy szerencsével áldják meg, vagy szerencsétlenséggel átkozzák meg. Nem volt szürke zóna, amikor a szerencse elosztásáról volt szó.

Mivel Fortuna sok ábrázolásban vakon jelenik meg, nem volt rend és egyensúly abban, hogy ki mit kap. Hatalma furcsa módon működött, de mindent befolyásolt, amivel kapcsolatban volt. A rómaiak nagyra becsülték Fortunát, mivel úgy hitték, hogy a szerencse a sors központi része. A kapott áldásoktól vagy szerencsétlenségektől függően az élet különbözőképpen alakulhatott. Ebben az értelemben Fortuna volt egyközponti alakja ennek a civilizációnak és mindennapi ügyeiknek.

Ez az istennő befolyásolhatta azt, ahogyan manapság a szerencsét értelmezzük. A római hagyomány szerint, ha valami jó történt, azt Fortunának köszönhettük, ha pedig valami rossz történt, az Fortuna hibája volt. A szerencse nyugati fogalma és a szerencséről alkotott felfogásunk ebből a hitből eredhetett.

Röviden

Fortuna óriási befolyással bírt a Római Birodalom mindennapi életére. Hatalma és társulásai szeretett, de bizonyos esetekben ambivalens istennővé tették. Fortuna többek között ezért is az ókor egyik figyelemre méltó istennője volt.