Mi az a Rosetta kő és miért fontos?

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    Bonaparte Napóleon 1799-es egyiptomi hadjárata minden idők egyik legfontosabb felfedezéséhez vezetett. Napóleon, hogy visszavágjon Nagy-Britanniának, katonákból és tudósokból álló hadsereget vezetett a stratégiai fontosságú észak-afrikai gyarmatra.

    Egy erőd újjáépítése közben a Rosetta területén, amelyről úgy vélték, hogy segít gátolni Nagy-Britannia kereskedelmét, és amelyről úgy gondolták, hogy egy félelmetes ókori civilizáció csak Görögországhoz és Rómához hasonlítható, Pierre-Francois Bouchard, egy francia tiszt véletlenül rábukkant egy fekete kőlapra, amely később forradalmasította Egyiptomot. Ez lett a kulcs az egyiptomi hieroglifák megértéséhez.

    Mi az a Rosetta-kő?

    A Rosetta-kő egy 44 hüvelyk magas és 30 hüvelyk széles, fekete gránodioritból készült ősi kőlap, amelyen három különböző típusú írás látható: görög, egyiptomi demotikus és egyiptomi hieroglifák. A hieroglifák használata a 4. századra már megszűnt, ezért a 19. századi tudósok értetlenül álltak az előttünk álló 196-ra datált kőlapon megjelenő írás ezen formája előtt.

    Bár állítólag nem néz ki szépen, a kő a modern történelem számára gyöngyszem, mivel segített megfejteni a hieroglifákat, amelyek addig rejtélyesek voltak. A hieroglifákat különböző civilizációk használták, de az egyiptomiakon kívül egyik sem dokumentálta.

    A felfedezés előtt a tudósok megpróbálták értelmezni a hieroglifákkal írt írásokat, de eredménytelenül. Miután azonban a tudósok képesek voltak elolvasni az ókori egyiptomiak által hátrahagyott írásokat, egy teljesen új világ nyílt meg előttük.

    Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Rosetta-kő nemcsak az egyiptomi nyelvet és kultúrát tárta fel, hanem ablakot nyitott más ősi kultúrákra is, mint például Mezopotámia, az ókori Kína, a maják és az olmékok.

    A Rosetta-kő története

    //www.youtube.com/embed/yeQ-6eyMQ_o

    A Rosetta-kő az egyiptomi papok egy csoportja által Kr. e. 196-ban V. Ptolemaiosz Epifánész király nevében kiadott rendelet nyomán készült, és az ő odaadó és nagylelkűségét volt hivatott tanúsítani. A rendelet 14 sorban tartalmazza a papok által általában használt hieroglifákat, 32 sorban a mindennapi célokra használt demotikus írást, és 53 sorban a görög írást.

    Úgy vélik, hogy a követ, amelyet eredetileg egy szaiszi templomban őriztek, vagy a késő ókorban, vagy a mameluk korban szállították Rosetta városába, más néven Rashid városába, és a Julien-erőd építőanyagaként használták, ahol később a franciák felfedezték.

    A kő, a francia bizottság által összegyűjtött más ókori tárgyak között, 1801-ben került a britek kezébe, miután a britek legyőzték a franciákat és átvették a gyarmatot. 1802-ben aztán a British Museumba került. Azóta szinte mindig ott volt kiállítva, de az első világháború idején ideiglenesen áthelyezték, és állítólag a legtöbbet nézett műtárgy a kiállításon.

    Mit jelképez a Rosetta-kő?

    Szent felirat - A Rosetta-követ papok írták fel, és az egyik használt nyelv a hieroglifa volt. A "hieroglifa" kifejezés ráadásul "szent feliratos jelet" jelent. Ennek eredményeképpen a szent felirat szimbólumának tekintik.

    Kulturális felfedezés - A Rosetta-kő feltárása és megfejtése kulturális felfedezés volt. Megnyitotta a világ előtt az egyiptomi civilizációt, és egy sokáig homályban maradt dinasztia megértéséhez vezetett.

    Kulcs az új fogalmakhoz - A Rosetta-kő felfedezése révén sikerült megfejteni a sokáig rejtélyes hieroglifákat. Ezért a Rosetta-kő kifejezés ma már "egy új fogalom jelentős kulcsát" jelenti.

    A hieroglifákról

    Hieroglifikus írás, amely által feltalálták a Egyiptomiak i.e. 3100 körül, az ősi civilizáció polgári és vallási célokra használta. Nem használ magánhangzókat vagy írásjeleket, hanem becslések szerint 700-800 képet tartalmaz, amelyek ideogramokból (egy eszmét vagy tárgyat ábrázoló szimbólumok) és fonogramokból (hangokat ábrázoló szimbólumok) állnak. Idővel a hieroglifákat lerövidítették, és egy olyan írássá alakították, amely a Hieratikus és később tovább rövidítve a Demotic Script.

    Bár a rövidített változatok hatékonyabbnak bizonyultak, mint az eredeti hieroglifák, vallási és művészeti célokra továbbra is az utóbbiakat részesítették előnyben. A hieroglifák konkrét felhasználási területei közé tartoztak a történelmi események feljegyzései, az elhunytak önéletrajzai, imák és vallási szövegek írása, valamint ékszerek és bútorok díszítése.

    A Rosetta-kő megfejtése

    Mivel a Rosetta-kő az első kétnyelvű ókori egyiptomi szöveg, amelyet a modern korban sikerült visszaszerezni, nagy érdeklődést váltott ki, főként azért, mert - mint már említettük - megnyitotta a lehetőséget a kódolt hieroglifikus írás megfejtésére. A szöveghez használt háromféle írástípus nagyon hasonló, ezért a megfejtésre és értelmezésre is ez szolgált.

    A Rosetta kő faragása, az első felirat készült az ókori Hieroglifák , amelyet csak a magasan képzett és elismert papok érthettek; a második feliratot a következő nyelven készítették Hieratikus, amelyet az elit civilek értettek meg; a harmadik pedig a Görög , amely Nagy Sándor uralkodása alatt vált a leggyakrabban használt nyelvvé az egyiptomi kormányzatban és oktatásban. A görög felirat megfejtésével a tudósok képesek voltak megfejteni a Rosetta-kő kódját.

    A kő megfejtése Thomas Young brit tudóssal kezdődött. Neki sikerült megállapítania, hogy a rendelet hieroglifás része hat hasonló kartuszi (a hieroglifákat körülölelő ovális minták). Young továbbá megerősítette, hogy ezek a kartusok V. Ptolemaiosz Epifánész királyt ábrázolják. Ez a felfedezés vezetett annak megértéséhez, hogy más tárgyakon talált kartusziak isuralkodói ábrázolások, és a rajtuk szereplő állat- és madárjelek által mutatott irány alapján lehetett olvasni. A tudós, aki állítólag matematikai problémaként kezelte az egyiptomi csodát, képes volt azonosítani az egyes írásjelek által utánzott fonetikus hangokat is, így rájött, hogyan alakult ki a szavak többes száma.

    A kódot azonban csak 1822-ben sikerült igazán megfejteni. Jean-François Champollion francia tudós - elődjétől, Thomas-tól eltérően - jól ismerte a görög nyelv kopt dialektusát, és kiterjedt egyiptomi ismeretekkel rendelkezett. Ez a tudás, valamint lelkesedése segített a tudósnak rájönni, hogy míg a hieroglifák a kopt hangokat ábrázolják, addig a demotikus írás a kopt hangokat közvetíti.szótagokat, és hogy mind a hieroglifikus, mind a demotikus szövegben fonetikus karaktereket használtak mind az idegen nevek, mind az egyiptomi szavak írására. Újonnan szerzett ismereteivel Champollion képes volt létrehozni a fonetikus hieroglifikus karakterek ábécéjét. Más tudósok támogatásával végül az egyiptológia atyjának nyilvánították.

    A Rosetta-kő feltörése során kiderült, hogy a felirat célja V. Ptolemaiosz Epifánész király nemes tetteinek katalogizálása volt, a papi tanács ígérete a király kultuszának megerősítésére, valamint ígéret arra, hogy a rendeletet három nyelven kőbe vésik, és a köveket Egyiptom-szerte templomokban helyezik el.

    //www.youtube.com/embed/Ju2JBoe9C7A

    A modern Rosetta-kő - A Rosetta-lemez

    A Rosetta-kő által inspirálva a világ nyelvészei összefogtak, hogy megalakítsák a Rosetta-projektet, amelynek célja a nagy és az anyanyelvek megőrzése annak érdekében, hogy egyetlen nyelv se vesszen el. E célból a szakemberek e csoportja egy digitális könyvtárat épített, amelyet Rosetta-lemezként ismerünk.

    A Rosetta lemez talán elég hordozható ahhoz, hogy elférjen a tenyerében, de ez egy olyan információgazdagság, amely több mint 1500 emberi nyelvet hordoz mikroszkopikusan a lemezbe vésve.

    A lemez oldalai, amelyek egyenként csak kb. 400 mikronosak, csak 650X-es teljesítményű mikroszkóppal olvashatók. A lemez segít a nyelv gyors és könnyű megértésében. Emellett lehetővé teszi, hogy magabiztosan beszéljük az újonnan tanult szókincset.

    Befejezés

    A Rosetta-kő megfejtését követő években számos más két- és háromnyelvű egyiptomi feliratot is felfedeztek, ami tovább könnyítette a fordítási folyamatot. A Rosetta-kő azonban továbbra is a legkiemelkedőbb kulcs az egyiptológia és az egyiptomi civilizáció megértéséhez.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.