A Kínai Nagy Fal 1987-ben felkerült az UNESCO Világörökségi listájára, annak ellenére, hogy nagy része romokban hever, vagy már nem létezik. Továbbra is a világ egyik legmegdöbbentőbb építménye, és gyakran dicsérik, mint az emberi mérnöki munka és találékonyság kivételes teljesítményét.

Ez az ősi építmény évente turisták millióit vonzza. Mindannyian tudjuk, hogy az ottani táj lélegzetelállító lehet, de sok más lenyűgöző dolgot is lehet tudni a mesés falakról. Ki tudta például, hogy rizsszemeket lehetett felhasználni a fal építéséhez, és igaz-e, hogy hullákat temettek el benne?

Íme néhány rendkívüli tény, amit valószínűleg még mindig nem tudsz a Nagy Falról. Kína .

A fal sok életet követelt

Qin Shi Huang kínai császár Kr.e. 221 körül rendelte el a Nagy Fal építését, és az igazat megvallva nem a semmiből kezdte el a falat, hanem egyes szakaszokat illesztett össze, amelyeket már évezredek óta építettek. Az építkezés ezen szakaszában sokan haltak meg - talán 400 000-en is.

A hatalmas, akár 1 000 000 főt is elérő munkaerőt a katonák által erőszakkal toborzott parasztok, bűnözők és az elfogott ellenséges foglyok alkották. A Qin (i.e. 221-207) és a Han (i.e. 202-220) dinasztia idején a falon való munkát súlyos büntetésként alkalmazták az állami bűnösökre.

Az emberek borzalmas körülmények között dolgoztak, gyakran napokig élelem és víz nélkül. Sokan a közeli folyókból kellett vizet szerezniük. A munkásoknak nagyon kevés ruházatuk vagy menedékük volt, hogy megvédjék őket a zord időjárási viszonyoktól.

Ilyen brutális munkakörülmények között nem csoda, hogy a munkások majdnem fele meghalt. A mítoszok szerint a holttesteket a falon belül temették el, de egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy ez valóban így történt.

Nem volt túl hatékony

A Nagy Fal eredetileg erődítmények sorozataként épült, hogy megvédje Kína északi határát a banditák és a betolakodók - az "északi barbárok" - állandó támadásaitól.

Kína keleti oldalán az óceán, nyugaton pedig a sivatag védte, de az északi oldal sebezhető volt. Bár a fal lenyűgöző építmény volt, messze nem volt hatékony. Az ellenség többsége egyszerűen addig menetelt, amíg el nem érte a fal végét, aztán megkerülte. Néhányan közülük egyszerűen erőszakkal ledöntötték a fal sebezhető részeit, hogy bejussanak.

Egy félelmetes mongol vezérnek, Dzsingisz kánnak azonban jobb módja volt a nagy fal meghódítására. Csapatai csak felderítették a már összeomlott részeket, és egyszerűen besétáltak, időt és erőforrásokat megtakarítva.

Kublai kán is áttörte a 13. században, később pedig Altan kán több tízezer portyázóval. A fal fenntartására szánt pénzeszközök hiánya sok ilyen problémát okozott. Mivel rendkívül hosszú, a birodalom számára költséges lett volna az egész fal nagyszerű állapotban tartása.

Nem csak egy anyagból épült

A fal nem egységes szerkezetű, hanem inkább különböző szerkezetek láncolata, amelyek között hézagok vannak. A fal felépítése a közvetlen közelben rendelkezésre álló építőanyagoktól függött.

Ez a módszer teszi a falat helyenként különbözővé. Például az eredeti szakaszokat keményre tömörített földből és fából építették. Később a szakaszokat sziklából, például gránitból vagy márványból, másokat pedig téglából építették. Egyes részek természetes terepből, például sziklákból állnak, míg mások meglévő folyami gátak. Később, a Ming-dinasztia idején a császárok továbbfejlesztették a falat azzal, hogy hozzáadtakŐrtornyok, kapuk és emelvények. Ezek a későbbi kiegészítések főként kőből készültek.

Rizst is használtak az építéséhez

A sziklák és a téglák között használt habarcsot főként mész és víz keverékéből készítették. A kínai tudósok azonban felfedezték, hogy egyes helyeken ragadós rizst is adtak a keverékhez.

A történelemben ez az első összetett habarcsfajta, amely a habarcs erősebbé tételét szolgálta. A Kínát 1368 és 1644 között uraló Ming-dinasztia császárai kizárólag ezt az építési módszert alkalmazták, és ez volt az egyik legnagyobb újításuk.

A rizsből készült habarcsot más építmények, például templomok és pagodák megerősítésére is használták. A habarcshoz szükséges rizskészletet gyakran elvették a földművesektől. Mivel a fal építésének ez a módja a Ming-dinasztia összeomlása után megszűnt, a fal más részei másképp épültek tovább.

A ragadós rizshabarcs felhasználásával épült falszakaszok a mai napig tartják magukat, és rendkívül ellenállóak az időjárás viszontagságaival, a növénykárokkal, sőt még a földrengésekkel szemben is.

A fal most omladozik

Akárcsak a bukott birodalmak előtt, a jelenlegi kínai kormány sem tudja fenntartani ezt a hatalmas építményt, mert az túl hosszú.

Körülbelül egyharmada omladozik, és csak egyötöde van elfogadható állapotban. 10 millió turista látogatja meg a falat évente. Ez a hatalmas számú turista apránként koptatja az építményt.

A turisták gyorsabban rombolják a falat, mint ahogyan azt fel lehetne újítani, kezdve az egyszerű sétálástól a falon való felsétálásig, egészen a fal egyes részeinek lecsiszolásáig, hogy sátrakat állítsanak fel és szuvenírként magukkal vigyék.

Néhányan graffitiket és aláírásokat hagynak maguk után, amelyek eltávolítása sokba kerülhet. Eltávolítani sem lehet őket anélkül, hogy ne vennének el anyagot a falról, ami még gyorsabb romlást okozna.

Mao elnök utálta

Mao Ce-tung elnök az 1960-as évek kulturális forradalma idején arra bátorította polgárait, hogy rombolják le a falat. Ennek oka az volt, hogy ideológiája szerint a hagyományos kínai hiedelmek és kultúra visszatartja a társadalmat. A fal, mint a múltbeli dinasztiák maradványa, tökéletes célpont volt propagandája számára.

Arra ösztönözte a vidéki polgárokat, hogy vegyék le a téglákat a falról, és építsenek belőlük házakat. Még ma is vesznek belőle téglákat a gazdák, hogy állattartó karámokat és házakat építsenek belőle.

A tömeges pusztítás csak akkor állt meg, amikor Deng Hsziao-ping, Mao utódja leállította a fal lebontását, és helyette elkezdte újjáépíteni azt, mondván: "Szeressétek Kínát, állítsátok helyre a Nagy Falat!".

Ez egy tragikus mítosz szülőhelye

Kínában elterjedt egy mítosz a fallal kapcsolatban. Ez egy tragikus történetet mesél el Meng Jiangról, egy hölgyről, aki Fan Xiliang felesége volt. Férjét arra kényszerítették, hogy szélsőséges körülmények között dolgozzon a falon. Meng vágyott házastársa jelenlétére, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja őt. Boldogsága bánattá változott, amikor megérkezett férje munkahelyére.

Fan a fáradtságtól meghalt, és a falon belül temették el. A nőnek megszakadt a szíve, és éjjel-nappal zokogott. A szellemek meghallották bánatos kiáltását, és a fal összedőlését idézték elő. A nő ezután előkereste férje csontjait, hogy méltó temetést adjon neki.

Ez nem egyetlen falvonal

A közhiedelemmel ellentétben a fal nem egyetlen, Kínát átszelő hosszú vonal, hanem valójában számos fal gyűjteménye. Ezeket a falakat korábban helyőrségek és katonák erősítették.

A falnak vannak egymással párhuzamosan futó részei, vannak olyanok, amelyek egyetlen vonalat alkotnak, ahogyan a fényképeken látjuk, és vannak olyan elágazó falhálózatok, amelyek több tartományt ölelnek fel.

A fal Mongóliáig nyúlik

A falnak valójában van egy mongol szakasza is, amelyet eltűntnek hittek, amíg néhány évvel ezelőtt egy William Lindesay által vezetett felfedezőcsoport meg nem találta. Lindesay a mongol részről egy térképen szerzett tudomást, amelyet egy barátja küldött neki 1997-ben.

Még a helyi mongolok szemei előtt is rejtve maradt, amíg Lindesay legénysége újra rátalált a Góbi-sivatagban. A fal mongol szakasza mindössze 100 km hosszú volt, és a legtöbb helyen csak fél méter magas.

Egyszerre régi és meglehetősen új

A szakértők általában egyetértenek abban, hogy a védőfal számos része több mint 3000 éves. Azt mondják, hogy a legkorábbi falakat, amelyek Kína védelmére szolgáltak, a (Kr. e. 770-476) és a Háborúzó Államok korában (Kr. e. 475-221) emelték.

A legismertebb és legjobban megőrzött részek egy 1381 körül, a Ming-dinasztia idején elkezdett nagyszabású építkezés eredménye, ezek azok a részek, amelyeket ragadós rizshabarccsal készítettek.

A keleti Hushantól a nyugati Jiayuguanig a Ming-korabeli Nagy Fal 851,8 km hosszan húzódott, és számos részét, köztük a pekingi Badalingot és Mutianyut, a hebeji Shanhaiguant és a gansui Jiayuguant helyreállították és turisztikai célponttá alakították át.

Ezek a turistabarát részek jellemzően 400-600 évesek. Ezek a részek tehát újak a fal elhasználódott, már több ezer éves részeihez képest.

Évekig tartott az építkezés

A Nagy Fal építése még a nagyszámú munkaerő ellenére is sok évet vett igénybe.

A védőfalakat számos dinasztia alatt építették, amelyek 22 évszázadon átívelő időszakot öleltek fel. A Nagy Fal jelenlegi formájában főként a Ming-dinasztia építtette, amely 200 évet töltött a Nagy Fal építésével és átépítésével.

Van egy legenda a lelkekről a falon

A kakasokat a falon az eltévedt lelkek segítésére használják. A családok kakasokat hordanak a falhoz, abban a hitben, hogy énekükkel el tudják vezetni a lelkeket. Ez a hagyomány a fal építése által okozott halálesetek miatt született.

Az űrből nem látható

Általános tévhit, hogy a fal az egyetlen ember alkotta objektum, amely az űrből látható. A kínai kormány határozottan kiállt amellett, hogy ez az igazság.

Kína első űrhajósa, Yang Liwei bebizonyította, hogy tévedtek, amikor 2003-ban felbocsátották az űrbe. Ő megerősítette, hogy a fal nem látható az űrből szabad szemmel. Ezt követően a kínaiak arról beszéltek, hogy átírják a tankönyveket, amelyek ezt a mítoszt állandósítják.

A fal átlagos szélessége mindössze 6,5 méter, így az űrből szabad szemmel nem látható. Sok ember alkotta építmény ennél jóval szélesebb. A viszonylag keskeny falat ráadásul a színe is megegyezik a környezetével. Az űrből csak ideális időjárási körülmények és egy alacsony pályáról fényképezőgép segítségével lehet látni.

Ezt Leroy Chiao, a NASA tudományos tisztje tette a Nemzetközi Űrállomáson. Kína nagy megkönnyebbülésére a digitális fényképezőgép 180 mm-es objektívjével készített fotókon a fal kis szakaszai látszottak.

Néhány végső gondolat

A kínai Nagy Fal a világ egyik leglenyűgözőbb mesterséges építménye, amely évszázadok óta lenyűgözi az embereket.

Még mindig sok mindent nem tudunk a falról. Még mindig újabb szakaszait fedezik fel. További kutatásokat végeznek, hogy többet tudjanak meg a múltjáról. Az emberek a jelenben is összefognak a megmentésén. A mérnöki munka e csodája nem fog örökké tartani, ha az emberek nem adnak elég tiszteletet neki és azoknak az embereknek, akik életüket vesztették az építéséért.

A turistáknak és a kormánynak egyaránt együtt kellene működniük az építmény megőrzéséért. Lenyűgöző belegondolni, hogyan élte túl az évezredeket, háborúkat, földrengéseket és forradalmakat. Kellő gondossággal megőrizhetjük, hogy az utánunk következő generációk is megcsodálhassák.