Keresztény esküvői hagyományok és mit jelentenek

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    A keresztény házasság egy régi hagyomány, amely a monogámiát hangsúlyozza, vagyis egy férfi és egy nő életre szóló egyesülését. Emellett Krisztus jelenlétét tiszteli a középpontban, és úgy tartják, hogy Krisztus és menyasszonya, az egyház egyesülését jelképezi.

    A keresztény hitvallású esküvőkkel szemben elvárás, hogy ezeket a hiteket testesítsék meg a szertartás során. A zenétől kezdve a szertartásvezető prédikációján át a pár fogadalmáig, az esküvőn mindennek Krisztust kell a középpontba helyeznie. A hitnek ez a szigorú betartása néha kiterjedhet a pár és a vendégek öltözködésére, a szertartáson használt részletekre és kiegészítőkre, sőt még ahogyan kell az azt követő fogadást lebonyolítani.

    A modern időkben lehetővé vált a különválás és a válás, ha a körülmények úgy kívánják, és ezt még az egyház is engedélyezte bizonyos országokban. A keresztény házasságot azonban inkább szent szövetségnek tekintik, mint polgári megállapodásnak, ezért sok keresztény úgy véli, hogy az esküvőn tett fogadalmat soha nem lehet igazán felbontani, és a pár Isten szemében házas marad, még azután is, hogya törvény által elválasztva.

    Jelentések és szimbólumok a keresztény esküvői hagyományokban

    A keresztény esküvő gazdag hagyományokban és szimbolikában, és a pároknak ezeket követniük kell ahhoz, hogy az általuk preferált egyházba felvételt nyerjenek. Az egyes lépéseknek és az azokban használt tárgyaknak mind-mind a keresztény hit gyakorlásához kapcsolódó jelentésük van.

    • Faith az életre szóló elkötelezettségben jelenik meg, amelyet a házaspár vállal, amikor házasságot köt. Annak ellenére, hogy tudják, milyen megpróbáltatások és kihívások várnak a jövőjükre, azzal a hittel mennek előre, hogy Krisztussal a középpontban bármit képesek lesznek legyőzni.
    • Egység az esküvő során több alkalommal is kifejeződik, például a pár által kicserélt gyűrűk, a fátyol, amellyel mindkettőjüket eltakarják, és a "Míg a halál el nem választ" fogadalom, amelyet a tanúk előtt hangosan kell elmondaniuk.
    • Közösségi támogatás a keresztény esküvőkön is nyilvánvaló, mivel olyan tanúkat kell hozniuk, akik közel állnak hozzájuk és a kapcsolatukhoz. A tanúk jelenléte megpecsételi az esküvői fogadalmat, mivel várhatóan támogatást nyújtanak a párnak a viharos szelek során, amelyek azzal fenyegetnek, hogy szétszakítják őket.

    Esküvői hagyományok a keresztény hitben

    Mivel mélyen történelmi szertartásról van szó, számos szertartás és hagyomány kötelező a pár számára, mielőtt összeházasodhatnak. Ezért a legtöbb keresztény esküvő előkészítése hónapokig vagy akár évekig is eltarthat.

    1- Házasság előtti tanácsadás

    A keresztény házasságtól elvárják, hogy egy életre szóló elkötelezettség legyen, amely nemcsak a párt köti össze, hanem a családjukat is. Emiatt a párnak az esküvő előtt házasság előtti tanácsadáson kell részt vennie a hivatalnok papnál vagy lelkipásztornál, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy készen állnak és teljes mértékben megértik a felelősséget, amelyet vállalnak.

    A házasság előtti tanácsadás arra is lehetőséget adhat, hogy a pár és az egyének között megoldatlan pszichológiai, mentális, érzelmi és spirituális problémákat kezeljenek, mivel ezek végül a felszínre törhetnek, és befolyásolhatják az uniójukat.

    2- Esküvői ruhák

    Bár a ruhák hagyományosan fehérek voltak, az utóbbi években egyes egyházak engedélyezték, hogy a menyasszonyok színes menyasszonyi ruhát viseljenek.

    A fehér menyasszonyi ruha azután vált népszerűvé, hogy Viktória királynő fehéret viselt az esküvőjén, így ő volt az egyik első nő, aki fehéret választott az esküvőjére. A fehér azonban a menyasszony ártatlanságát és tisztaságát, valamint a barátok és rokonok boldogságát és ünneplését is jelképezi.

    A fehér szín a keresztények számára a szentséget is jelképezi, és a fehér ruha így Krisztus jelenlétét hivatott megtestesíteni a házasságban és az egyház szentségét.

    3- Esküvői fátyol

    A fátyol a menyasszony tisztaságát, a házasság és az egyház szentségét is jelképezi. Ugyanakkor jelképezi azt az áldozatot is, amelyet Krisztus hozott, amikor meghalt a kereszten. A Biblia elbeszéli, hogy amikor Jézus eltávozott, a templomban függő fátyol kettéhasadt, így megszűnt az akadály az egyház és Isten között.

    Jelentése, amikor esküvőn használják, egészen hasonló. Ahogy a vőlegény felemeli a fátylat, és megmutatja a menyasszonyt a gyülekezet többi tagja előtt, ez azt jelképezi, hogy megszűnik az a korlát, amely korábban elválasztotta őket mint párt. Ettől kezdve egynek tekintik őket.

    A menyasszony elajándékozása

    A szertartás legelején, a kíséret felvonulása után a menyasszony lassan végigsétál az oltárhoz. Félúton vagy a szülei, vagy egy hozzá közel álló tekintélyes személy, például egy testvér vagy keresztszülő várja őt. Tovább sétálnak az oltárhoz, ahol hivatalosan átadják a menyasszonyt a várakozó vőlegénynek.

    Amellett, hogy a menyasszony átadása egy újabb tökéletes pillanat a fotósok számára, a felelősség átadását is jelképezi a szülőkről a férjre. Amíg a lány nem házas, a szülei védelme alatt marad, különösen az apja, akinek a háztartás támaszának kell lennie.

    Amikor elhagyja otthonát, hogy férjéhez csatlakozzon, apja átadja a stafétabotot annak a férfinak, aki élete végéig társa és pajzsa lesz.

    Felhívás az istentiszteletre

    A keresztény házasság nem csak a pár és rokonaik közötti elköteleződés, hanem az egyház, a gyülekezet és a közösség is részt vesz benne. Ezért egy keresztény esküvő mindig istentiszteletre hívással kezdődik, amikor a hivatalnok arra kéri a vendégeket, hogy gyűljenek össze imádkozni, hogy áldást kérjenek a párra, és segítsenek nekik megköszönni az Úrnak a rájuk ruházott kegyelmet. Ez is egymegerősítés, hogy a vendégek nagylelkűen megerősítik a párt, és készségesen tanúságot tesznek fogadalmukról.

    Esküvői fogadalmak

    A keresztény esküvőkön a párnak olyan tanúk előtt kell fogadalmat tennie, akik közel állnak hozzájuk és ismerik a történetüket. A tanúk a jövőben a pár vezetőjeként és támaszaként szolgálnak, amikor a házasságukban megpróbáltatásokon mennek keresztül.

    Az ókorban az esküvői fogadalmat vérszerződés formájában mutatták be, ahogyan azt a Teremtés könyvében leírták. Ehhez a menyasszony és a vőlegény családja feláldoz egy-egy állatot, és a szoba mindkét oldalán elhelyezik őket, a köztük lévő teret pedig meghagyják a párnak, ami a két különböző rész egy egésszé való egyesülését jelképezi.

    Bár a keresztény esküvőket ma már az egyház celebrálja, a vérszerződés hagyománya még mindig nyomot hagyott a modern esküvőkön. A násznép még mindig egy folyosón halad végig, amely két csoportra van osztva, ahol az egyik oldalon a menyasszony rokonai, míg a másik oldalon a vőlegény rokonai állnak.

    Esküvői gyűrűk

    A jegygyűrűk gyakran nemesfémből, általában aranyból vagy platinából készülnek, amelyek bizonyítottan kiállják az idő próbáját. Az évekig tartó viselés után ezek a gyűrűk is veszítenek a fényükből, és a felületükön is megjelenik néhány karcolás, de ettől még nem veszítik el az értéküket. Éppen ellenkezőleg, a nemesfémek értéke az évek múlásával csak felértékelődik.

    Ez a házaspár házassági élményét is szimbolizálja. Lehetnek viták, kihívások, és akaratlanul is megbántják egymást, de a hitük segít nekik megérteni, hogy mindezek egyike sem jelenti azt, hogy a házasság elvesztette volna az értelmét. Csak egy kis gondoskodásra van szüksége, aztán újra vadonatújnak fog tűnni.

    Gyűrűk cseréje

    Az esküvői szertartásokon használt gyűrűket először a pap vagy a lelkipásztor áldja meg, hogy hivatalosan is két különálló személy szimbolikus kötelékévé tegye őket. A szertartás során a párt arra kérik, hogy a gyűrűt a másik ujjára húzzák, miközben hangosan elmondják fogadalmukat, ami az egymás, az egyház és a közösség iránti elkötelezettségüket jelképezi.

    Mivel a gyűrűk kerekek, nincs látható elejük és végük, az örökkévalóságot, az örök szerelmet és az egyenlőséget szimbolizálja. Azt jelképezi, hogy életük végéig kitartanak az elkötelezettségük mellett. Hagyományosan a jegygyűrűket a negyedik ujjpercen, más néven a "gyűrűsujjon" viselték, mivel úgy gondolták, hogy az közvetlenül kapcsolódik a szívhez. De akár a jobb, akár a bal oldalon viselik.kéz a kultúrától és annak az országnak a szokásaitól függ, ahol a pár él.

    Bibliai versek és homília

    A legtöbb egyház lehetővé teszi a pár számára, hogy a szertartás során felolvasott bibliai verset válasszon. Ez lehetővé teszi a pár számára, hogy olyan értelmes olvasmányt válasszon, amelyhez kapcsolódnak, vagy amelynek köze van a személyes életükhöz.

    Ezt azonban még mindig ellenőrizni kell a szertartást végző pappal vagy lelkésszel, aki meggyőződik arról, hogy a kiválasztott versek a szeretetről, a szentség szentségéről, a szülők tiszteletéről és a házasság középpontjába Krisztust állító tanításokkal kapcsolatosak.

    Maga a homília a méltóságra, a felelősségre és a szent kötelességre összpontosít, amely a házaspárt köti, amint fogadalmat tesznek, és a pap vagy a lelkipásztor kihirdeti a házasságukat. Arra is emlékezteti őket, hogy szerelmük Isten kegyelme, ezért szeretettel és tisztelettel kell bánniuk egymással, mivel ez hitük tükörképe.

    Következtetés

    A keresztény esküvők esküvői szertartásai és hagyományai bonyolultnak, sőt néha nehéznek tűnhetnek. Ne feledjük azonban, hogy minden egyes lépés egy céllal került bele, azzal a céllal, hogy boldog, szeretetteljes és hosszú életű házasságot hozzunk létre, amely mindig Krisztust helyezi a középpontba.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.