Acis - görög mitológia

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

Acis a görög mitológia egyik mellékszereplője, akit Ovidius írásaiban említenek. Leginkább a Nereida szeretőjeként ismert. Galatea és megjelenik a népszerű mítoszban Acis és Galatea. Íme a története.

Acis és Galatea története

Acis halandó volt, Faunus és a folyami nimfa, Symaethus fia. Szicíliában élt és pásztorként dolgozott. Szépségéről ismert, és megtetszett Galateának, az ötven nő egyikének. Nereidák akik tengeri nimfák voltak. Ők ketten egymásba szerettek, és sok időt töltöttek együtt Szicíliában.

Polyphemos, egy küklopsz, Poszeidón fia azonban szintén szerelmes volt Galateába, és féltékeny volt Acisra, akit riválisának tartott.

Poliphemosz azt tervezte, hogy megöli Akiszt, és végül egy ötlettel állt elő. A nyers erejéről ismert Poliphemosz felemelt egy nagy sziklát, és ráhajította Akiszra, hogy összezúzza őt. Akisz azonnal meghalt.

Galatea gyászolta Acist, és elhatározta, hogy örök emléket állít neki. Acis folyójából, Acis véréből megteremtette az Acis folyót, amely az Etna lábánál eredt. Ma a folyó Jaci néven ismert.

Az Acis jelentősége

Bár ez a történet népszerű, csak egyetlen forrás említi - Ovidius XIV. könyvében. Metamorphoses Emiatt egyes tudósok úgy vélik, hogy ez inkább Ovidius találmánya, mint a görög mitológiából származó történet.

Akisz és Galatea témája mindenesetre a reneszánsz idején igen népszerűvé vált, és számos képzőművészeti és irodalmi alkotás ábrázolta. Míg Galateáról több festmény és szobor is létezik, amelyeken Galatea egyedül látható, addig Akiszt jellemzően Galateával együtt ábrázolják, vagy udvarolva, vagy haldokolva, vagy halva.

Acis önmagában nem ismert vagy fontos, csak a történet összefüggésében ismert.

Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.