Napjainkban a jóga jól ismert fizikai és élettani előnyeiről. Azonban ennek az alacsony terhelésű tevékenységnek is hosszú története van, amely úgy tűnik, hogy 5000 évre nyúlik vissza. Olvasson tovább, hogy többet megtudjon a jóga ősi eredetéről, a hozzá kapcsolódó vallási és filozófiai koncepciókról, valamint az idők során bekövetkezett fejlődéséről.

A jóga ősi eredete

Történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy a jógát először az Indus-Sarasvati civilizáció, más néven az Indus-Sarasvati civilizáció gyakorolta. Harappan civilizáció , amely az Indus-völgyben (a mai Északnyugat-Indiában) virágzott, valamikor i. e. 3500 és 3000 között. Valószínűleg elmélkedési gyakorlatként kezdődött, amelyet az elme megnyugtatására gyakoroltak.

Nehéz azonban tudni, hogy ebben az időszakban hogyan fogták fel a jógát, főként azért, mert még senki sem fedezte fel a kulcsot az Indus-Sarasvati nép nyelvének megértéséhez. Így az írásos emlékeik még ma is rejtélyek maradnak számunkra.

Pashupati Seal. PD.

Talán a legjobb nyom, amellyel a történészek ebből a korai időszakból a jóga gyakorlására vonatkozóan rendelkeztek, az a kép, amely a Pashupati pecsétben látható. A Pashupati pecsét (i. e. 2350-2000) egy, az Indus-Sarasvati nép által készített szteatit pecsét, amely egy ülő háromfejűt ábrázol, szarvas ember (vagy istenség), aki látszólag békésen meditál egy bivaly és egy tigris között. Egyes tudósok szerint az a látszólag könnyed irányítás, amelyet a pecsét központi alakja gyakorol az őt körülvevő állatok felett, talán egyfajta a hatalom szimbóluma hogy a nyugodt elme a szív vad szenvedélyei felett uralkodik.

Miután fénykorában az ókori világ legnagyobb civilizációjává vált, az Indus-Sarasvati civilizáció valamikor i.e. 1750 körül hanyatlani kezdett, mígnem elhalványult. A kihalás okairól a mai napig vitatkoznak a tudósok. A jóga azonban nem tűnt el, hanem gyakorlatát az indo-árják, egy nomád népcsoport örökölte, akik eredetileg aKaukázusból érkeztek, és i. e. 1500 körül telepedtek le Észak-Indiában.

A védikus hatás a preklasszikus jógában

Az indoárjáknak gazdag szóbeli hagyományuk volt, tele vallási énekekkel, mantrákkal és rituálékkal, amelyek évszázadokon át öröklődtek nemzedékről nemzedékre, míg végül valahol i. e. 1500 és 1200 között le nem írták őket. A megőrzésnek ez a tette a Védák néven ismert szent szövegek sorozatát eredményezte.

A legrégebbi Védában, a Rig Védában jelenik meg először bejegyezve a "jóga" szó. Néhány hosszú hajú aszkéta vándor meditációs gyakorlatának leírására használták, akik az ősi időkben Indiát járták. A hagyomány szerint mégis a bráhmanák (védikus papok) és a rishik (misztikus látnokok) voltak azok, akik valójában elkezdték kifejleszteni és finomítani a jógát, az egész világon.a Kr. e. 15. századtól a Kr. e. 5. századig terjedő időszak.

E bölcsek számára a jóga vonzereje messze túlmutatott a nyugodtabb elmeállapot elérésének lehetőségén. Úgy vélték, hogy ez a gyakorlat segíthet az egyénnek abban is, hogy elérje a benne rejlő istenséget; az ego/önmaga lemondásán vagy rituális feláldozásán keresztül.

A Kr. e. 5. század közepétől a Kr. e. 2. századig a bráhmanák is dokumentálták vallási tapasztalataikat és eszméiket az upanisadok néven ismert szentírásgyűjteményben. Egyes tudósok számára az upanisadok kísérletet jelentenek a Védákban foglalt spirituális tudás rendszerezésére. A hagyomány szerint azonban a különböző védikus alapú vallások gyakorlói is úgy tekintettek az upanisadokra, mint egy sorgyakorlati tanítások, amelyek elsősorban azért készültek, hogy az egyének tudják, hogyan integrálhatják életükbe e vallási hagyomány alapvető elemeit.

Legalább 200 upanisad létezik, amelyek a vallási témák széles skáláját ölelik fel, de ezek közül csak 11-et tartanak a "fő" upanisadoknak. És ezek közül a szövegek közül a Yogatattva upanisad különösen fontos a jógát gyakorlók (vagy "jógik") számára, mivel a test elsajátításának fontosságát tárgyalja, mint a spirituális felszabadulás elérésének eszközét.

Ez az upanisad érinti a védikus hagyomány egy visszatérő, de lényeges témáját is: azt a felfogást, hogy az ember nem a teste vagy az elméje, hanem a lelke, amit leginkább "Atman"-ként ismerünk. Az Atman hiteles, örök és változatlan, míg az anyag időleges és változásnak van kitéve. Sőt, az embernek az anyaggal való azonosítása az, ami végső soron egy téveszme kialakulásához vezet.a valóság érzékelése.

Ebben az időszakban azt is megállapították, hogy legalább négyféle jóga létezik. Ezek a következők:

• Mantra jóga : A gyakorlat középpontjában a mantrák kántálása áll.
• Laya jóga : A tudat meditáción keresztüli feloldására összpontosító gyakorlat.
• Hatha jóga : Olyan gyakorlat, amely a fizikai aktivitásra helyezi a hangsúlyt.
• Rádzsa jóga : Az előző jógatípusok kombinációja.

Mindezeket a tanításokat végül a jógi bölcs Patandzsali fejlesztette tovább és szervezte meg.

Patandzsali és a klasszikus jóga fejlődése

Még mindig bestseller, lásd itt.

A jóga klasszikus kora előtti szakaszában a jógát több különböző hagyományt követve gyakorolták, amelyek egyszerre fejlődtek, de szigorúan véve nem voltak rendszerbe szervezve. Ez azonban megváltozott a Kr. u. 1. és az 5. század között, amikor a hindu bölcs Patandzsali megírta a jóga első szisztematikus bemutatását, amely 196 szövegből álló gyűjteményt eredményezett, amely leginkább a Jóga-szútrák (vagy "Jóga") néven ismert.Aforizmák").

Patandzsali jóga rendszerezésére mélyen hatott a szamkhja filozófia, amely a Prakriti (anyag) és Purusha (örök szellem) alkotta ősi dualizmus létezését tételezi fel.

Eszerint ez a két elem eredetileg különálló volt, de a Purusha tévesen elkezdte azonosítani magát a Prakriti egyes aspektusaival az evolúciójuk egy bizonyos pontján. Patandzsali látomása szerint az emberek is átmennek egy ilyen elidegenedési folyamaton, ami végül szenvedéshez vezet. A jóga azonban megpróbálja megfordítani ezt a dinamikát, azáltal, hogy lehetőséget ad az egyéneknek arra, hogyfokozatosan maguk mögött hagyják az "én-egyenlőség-anyag" illúzióját, hogy újra beléphessenek a tiszta tudatosság kezdeti állapotába.

Patandzsali Ashtanga jógája (Nyolc végtagú jóga) nyolc szakaszra osztotta a jóga gyakorlását, amelyek mindegyikét a jóginak el kell sajátítania ahhoz, hogy elérje a következőket Samadhi (megvilágosodás). Ezek a szakaszok a következők:

1. Yama (önuralom): Etikai felkészülés, amely magában foglalja annak megtanulását, hogy hogyan lehet uralkodni a más embereket megkárosító késztetésen. E szakaszban döntő fontosságú a hazugságtól, a fösvénységtől, a kéjvágytól és a lopástól való tartózkodás.
2. Niyama (fegyelem): Szintén az egyén etikai felkészültsége áll a középpontban, ebben a szakaszban a jóginak arra kell nevelnie magát, hogy gyakorolja testének rendszeres megtisztítását (tisztaság); elégedett legyen anyagi helyzetével; aszketikus életmódot folytasson; folyamatosan tanulmányozza a lelki felszabadulással kapcsolatos metafizikát; és elmélyítse isten iránti odaadását.
3. Ászana (ülés): Ez a szakasz gyakorlatok és testtartások sorozatából áll, amelyek célja a tanítvány fizikai állapotának javítása. Az ászanák célja, hogy a jógagyakorló nagyobb rugalmasságot és erőt kapjon. Ebben a szakaszban a jóginak el kell sajátítania azt a képességet is, hogy a megtanult testtartásokat hosszabb ideig tartsa.
4. Pránájáma (légzésszabályozás): Ez a szakasz, amely szintén az egyén fizikai felkészültségével foglalkozik, légzőgyakorlatok sorozatából áll, amelyek célja, hogy a jógit a teljes ellazulás állapotába hozza. A pránájáma elősegíti a légzés stabilizálását is, ami viszont lehetővé teszi, hogy a gyakorló elméjét ne vonják el a visszatérő gondolatok vagy a fizikai kellemetlenségek érzései.
5. Pratyahara (az érzékek visszavonása): Ez a szakasz magában foglalja annak a képességnek a gyakorlását, hogy az érzékek figyelmét elvonjuk a tárgyaktól, valamint más külső ingerektől. A pratjáhára nem a szemek becsukását jelenti a valóság előtt, hanem az elmefolyamatok tudatos lezárását az érzékszervi világgal szemben, hogy a jógi elkezdhesse megközelíteni belső, spirituális világát.
6. Dharana (az elme koncentrációja): Ebben a fázisban a jóginak gyakorolnia kell azt a képességet, hogy elméje szemét egy bizonyos belső állapotra, egy képre vagy testének egy részére rögzítse hosszabb időre. Az elmét például egy mantrára, egy istenség képére vagy az orra hegyére lehet rögzíteni. A dhárana segít abban, hogy az elme ne vándoroljon egyik gondolatról a másikra, így javítva a gyakorló koncentrációs képességét.
7. Dhyana (koncentrált meditáció): Tovább haladva az elme előkészítésében, ebben a szakaszban a jóginak egyfajta ítélkezés nélküli meditációt kell gyakorolnia, elméjét egy rögzített tárgyra összpontosítva. A dhjána révén az elme megszabadul az előzetesen kialakított elképzeléseitől, lehetővé téve a gyakorló számára, hogy aktívan foglalkozzon a fókuszával.
8. Szamádhi (teljes ön-összeszedettség): Ez a koncentráció legmagasabb állapota, amelyet az ember elérhet. A szamádhi révén a meditáló tudatáramlása szabadon áramlik belőle a fókusz tárgyához. Úgy tartják továbbá, hogy a jógi e szakasz elérésével a valóság egy magasabb és tisztább formájához is hozzáférést nyer.

A hinduizmus szerint a szamádhi elsajátítása (és a vele járó megvilágosodás elérése) lehetővé teszi az egyén számára a moksa elérését, azaz a lelki megszabadulást a halál és újraszületés (szamszára) körforgásából, amelyben a legtöbb lélek csapdába esett.

A ma létező jógaiskolák többsége Patandzsali klasszikus jógáról alkotott elképzelésére alapozza tanításait. A nyugati világban azonban a legtöbb jógaiskola elsősorban a jóga fizikai aspektusai iránt érdeklődik.

Hogyan jutott el a jóga a nyugati világba?

A jóga először a 19. század vége és a 20. század eleje között jutott el a nyugati világba, amikor néhány Európába és az Egyesült Államokba utazó indiai bölcs elkezdte terjeszteni ennek az ősi gyakorlatnak a hírét.

A történészek gyakran állítják, hogy minden a jóga gyakorlásáról és annak előnyeiről szóló előadássorozattal kezdődött, amelyet a jógi Szvámí Vivekananda tartott 1893-ban Chicagóban, a Világvallások Parlamentjén. Vivekanada előadásait és az azt követő bemutatókat a nyugati hallgatóság csodálattal és nagy érdeklődéssel fogadta.

A Nyugatra eljutott jóga azonban a régebbi jógikus hagyományok egyszerűsített változata volt, amely az ászanákra (testtartásokra) helyezte a hangsúlyt. Ez magyarázza, hogy a nyugati közvélemény a jógáról a legtöbb esetben miért gondol a jógára leginkább mint fizikai gyakorlatra. Ezt az egyszerűsítést néhány neves jógamester, mint Shri Yogendraji és maga Swami Vivekananda végezte el.

A szélesebb közönségnek akkor nyílt lehetősége közelebbről megismerkedni ezzel a gyakorlattal, amikor a 20. század első felében jógaiskolákat kezdtek nyitni az Egyesült Államokban. Ezen intézmények közül az egyik legemlékezetesebb az Indra Devi által 1947-ben Hollywoodban alapított jógastúdió. A jóginik ott fogadták a kor különböző filmcsillagait, mint Greta Garbo, Robert Ryan és GloriaSwanson, mint tanítványai.

A könyv A jóga: Halhatatlanság és szabadság , amelyet 1954-ben a híres vallástörténész, Mircea Eliade adott ki, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a jóga vallási és filozófiai tartalma hozzáférhetőbbé váljon a nyugati értelmiségiek számára, akik hamarosan rájöttek, hogy a jógikus hagyományok érdekes ellensúlyt jelentenek a korszak kapitalista gondolkodási áramlataival szemben.

Milyen előnyei vannak a jógagyakorlásnak?

A jóga gyakorlása amellett, hogy segít az embereknek ráhangolódni a belső spirituális világukra, más (kézzelfoghatóbb) előnyökkel is jár, különösen a fizikai és mentális egészség javulása tekintetében. Ez néhány olyan előny, amelyekből Ön is profitálhat, ha úgy dönt, hogy elkezdi a jógát:

• A jóga segíthet a vérnyomás szabályozásában, ami viszont csökkenti a szívroham kockázatát.
• A jóga segíthet a test rugalmasságának, egyensúlyának és erejének javításában.
• A jógával kapcsolatos légzőgyakorlatok javíthatják a légzőrendszer működését.
• A jóga gyakorlása is csökkentheti a stresszt
• A jóga segíthet csökkenteni az ízületi gyulladást és a duzzadt izmokat.
• A jóga gyakorlása lehetővé teszi, hogy az elme hosszabb ideig koncentráljon a feladatokra.
• A jóga segíthet a szorongás csökkentésében
• A jóga gyakorlása jelentősen javíthatja a testtartást is
• A jóga segíthet az alvási szokások javításában

Összefoglalni

A jógának nyilvánvalóan hosszú története van, amely során fejlődött. Íme egy gyors összefoglaló a fent tárgyalt főbb pontokról:

• A jógát először az Indus-Sarasvati civilizációban, az Indus-völgyben (Északnyugat-Indiában) gyakorolták, körülbelül i. e. 3500 és 3000 között.
• Ebben a korai szakaszban a jógát valószínűleg szemlélődési gyakorlatnak tekintették.
• Miután az Indus-Sarasvati civilizáció véget ért, valahol i. e. 1750 körül, az indo-árják örökölték a jóga gyakorlatát.
• Ezután következett egy körülbelül tíz évszázadon át (15-5. század) tartó fejlődési folyamat, amelynek során a jóga gyakorlása vallási és filozófiai tartalmakkal bővült.
• Ezt a gazdag hagyományt később a hindu bölcs Patandzsali szervezte meg, aki valamikor a Kr. u. 2. és 5. század között bemutatta a jóga rendszerezett változatát, amelyet Ashtanga jóga (Nyolc végtagú jóga) néven ismert.
• Patandzsali látásmódja szerint a jógának nyolc szakasza van, amelyek mindegyikét a gyakorlónak először el kell sajátítania, hogy elérje a megvilágosodást és a lelki felszabadulást.
• A 19. század végétől kezdve néhány jógamester bevezette a jóga egyszerűsített változatát a nyugati világba.

A jóga ma is népszerű világszerte, és fizikai és mentális előnyeiért dicsérik.