A Bushido a nyolcadik század körül jött létre, mint a japán szamurájok magatartási kódexe, amely a szamurájok viselkedésével, életmódjával és hozzáállásával foglalkozott, és részletes irányelveket tartalmazott az elvek szerinti életvitelhez.

A Bushido elvei még a szamurájok 1868-as eltörlése után is fennmaradtak, és a japán kultúra alapvető elemévé váltak.

Mi a Bushido?

Bushido, szó szerinti fordításban Harcos módon, először a 17. század elején, az 1616-os katonai krónikában jelent meg, mint kifejezés. Kōyō Gunkan . Az akkoriban használt hasonló kifejezések a következők voltak Mononofu no michi , Samuraidô , Bushi no michi , Shidô , Bushi katagi , és még sokan mások.

Valójában több hasonló kifejezés is megelőzte a Bushidót. Japán már évszázadokkal az Edo-korszak kezdete előtt, a 17. század elején is harcos kultúra volt. Ezek közül azonban nem mindegyik volt pontosan olyan, mint a Bushido, és nem is pontosan ugyanazt a funkciót szolgálták.

Bushido az Edo-korszakban

Mi változott tehát a 17. században, ami a Bushidót megkülönböztette a többi harcos magatartási kódexétől? Néhány szóban: Japán egyesítése.

Az Edo-korszakot megelőzően Japán évszázadokat töltött egymással háborúzó feudális államok gyűjteményeként, melyeket a saját feudális államai irányítottak. daimyo A 16. század végén és a 17. század elején azonban a daimjó nagy hódító hadjáratot indított. Oda Nobunaga, amelyet aztán utódja és egykori szamuráj folytatott. Toyotomi Hideyoshi, és a fia véglegesítette Toyotomi Hideyori .

És ennek az évtizedekig tartó kampánynak az eredménye? Egy egységes Japán. És ezzel együtt - béke .

Míg tehát a szamurájok feladata évszázadokon át szinte kizárólag a háborúzás volt, az Edo-korszakban kezdett megváltozni a munkaköri leírásuk. A szamurájoknak, akik még mindig harcosok és a daimyók (akik maguk is a japán katonai diktátorok, a sógunok) szolgái voltak, többnyire békében kellett élniük. Ez több időt jelentett a társadalmi eseményekre, az írásra és a művészetre, acsaládi élet, és így tovább.

A szamurájok életének ezen új realitásával új erkölcsi kódexet kellett kialakítani. Ez volt a Bushido.

A Bushido már nem csupán a katonai fegyelem, a bátorság, a vitézség és a harci áldozatvállalás kódexe volt, hanem polgári célokat is szolgált. Ez az új viselkedési kódex arra szolgált, hogy megtanítsa a szamurájokat arra, hogyan kell öltözködni bizonyos polgári helyzetekben, hogyan kell fogadni a magasabb rangú vendégeket, hogyan kell jobban felügyelni a békét a közösségükben, hogyan kell viselkedni a családjukkal, és így tovább.

Természetesen a Bushido még mindig a harcosok magatartási kódexe volt. Nagy része még mindig a szamuráj kötelességeiről szólt a csatában és a daimjó iránti kötelességeiről, beleértve azt a kötelezettséget is, hogy elkötelezze magát seppuku (a rituális öngyilkosság egy formája, más néven harakiri ) a szamuráj mesterének megvédése esetén.

Az évek múlásával azonban a Bushidót egyre több nem katonai kódexszel egészítették ki, így az nem csupán katonai, hanem átfogó, mindennapi magatartási kódex lett.

Mi a Bushido nyolc alapelve?

A Bushido kódex nyolc erényt vagy alapelvet tartalmazott, amelyeket követőinek a mindennapi életben be kellett tartaniuk. Ezek a következők:

1- Gi - Igazságosság

A Bushido kódex egyik alaptétele, hogy igazságosnak és becsületesnek kell lenned a másokkal való minden kapcsolatodban. A harcosoknak el kell gondolkodniuk azon, hogy mi az igaz és igazságos, és minden cselekedetükben igaznak kell lenniük.

2- Yū - Bátorság

Aki bátor, az nem is él. Bátor életet élni annyit jelent, mint teljes életet élni. Egy harcosnak bátornak és félelem nélkülinek kell lennie, de ezt intelligenciával, megfontoltsággal és erővel kell mérsékelni.

3- Jin - együttérzés

Egy igazi harcosnak erősnek és erősnek kell lennie, de empatikusnak, együttérzőnek és szimpatikusnak is. Az együttérzéshez szükséges, hogy tiszteletben tartsuk és elismerjük mások nézőpontját.

4- Rei - Tisztelet

Egy igazi harcosnak tisztelettudónak kell lennie a másokkal való interakciók során, és nem szabad szükségét éreznie annak, hogy fitogtassa erejét és hatalmát mások felett. A sikeres együttműködéshez elengedhetetlen, hogy tiszteletben tartsuk mások érzéseit és tapasztalatait, és udvariasak legyünk velük szemben.

5- Makoto - Integritás

Állj ki amellett, amit mondasz. Ne mondj üres szavakat - ha azt mondod, hogy megteszel valamit, akkor azt meg is kell tenned. Ha őszintén és őszintén élsz, akkor képes leszel megőrizni integritásodat.

6- Meiyo - Becsület

Egy igazi harcos nem mások ítéletétől való félelem miatt cselekszik becsületesen, hanem önmagáért. A döntéseknek, amelyeket meghoznak, és a tetteknek, amelyeket végrehajtanak, összhangban kell lenniük az értékeikkel és a szavukkal. Így védik meg a becsületet.

7- Chūgi - Kötelesség

Egy harcosnak hűségesnek kell lennie azokhoz, akikért felelős és akiket kötelessége megvédeni. Fontos, hogy végigvigyük, amit ígérünk, és hogy felelősséget vállaljunk tetteink következményeiért.

8- Jisei - Önuralom

Az önuralom a Bushido kódex egyik fontos erénye, és szükséges ahhoz, hogy megfelelően kövessük a kódexet. Nem könnyű mindig azt tenni, ami helyes és erkölcsös, de az önuralom és a fegyelem révén az ember képes lesz az igazi harcos útját járni.

Más hasonló kódok a Bushidóhoz

Mint fentebb említettük, a Bushido messze nem az első erkölcsi kódex a japán szamurájok és katonák számára. Bushido-szerű kódexek már a Heian, Kamakura, Muromachi és Sengoku korszakokban is léteztek.

A Heian- és Kamakura-korszak (Kr. u. 794-től 1333-ig) óta, amikor Japán egyre inkább militarizálódott, különböző írott erkölcsi kódexek kezdtek kialakulni.

Ezt nagyrészt az tette szükségessé, hogy a szamurájok a 12. században megdöntötték az uralkodó császárt, és helyébe egy sógun - a japán császár korábbi katonai helyettese - lépett. Lényegében a szamurájok (más néven bushi abban az időben) katonai juntát hajtott végre.

Ez az új valóság a szamurájok társadalmi státuszának és szerepének megváltozásához vezetett, ezért alakultak ki új és új magatartási kódexek, amelyek azonban nagyrészt a szamurájok új hierarchiájuk - a helyi daimjó urak és a sógun - felé fennálló katonai kötelezettségei körül forogtak.

Az ilyen kódok a következők voltak Tsuwamon no michi (A fegyverforgató útja), Kyűsen / kyűya no michi (Az íj és a nyilak útja), Kyūba no michi (Az íj és a ló útja), és mások.

Mindezek nagyrészt a szamurájok által Japán különböző területein, valamint különböző időszakokban alkalmazott különböző harcstílusokra összpontosítottak. Könnyű elfelejteni, hogy a szamurájok csak kardforgatók voltak - valójában többnyire íjat és nyilat használtak, lándzsával harcoltak, lovon lovagoltak, és még harci botokat is használtak.

A Bushido különböző elődei az ilyen katonai stílusokra, valamint az általános katonai stratégiára összpontosítottak, de a háború erkölcsére is - a szamurájoktól elvárt vitézségre és becsületre, a daimjó és a sógun iránti kötelességükre és így tovább.

Például a rituálé seppuku (vagy harakiri ) önfeláldozást, amelyet a szamurájoktól elvártak, ha elvesztették urukat vagy kegyvesztetté váltak, gyakran a Bushidóval hozzák összefüggésbe. A gyakorlat azonban már évszázadokkal a Bushido 1616-os feltalálása előtt is létezett, sőt, már az 1400-as években a halálbüntetés egyik gyakori formája volt.

Tehát, bár a Bushido sok szempontból egyedülálló, és az erkölcsök és gyakorlatok széles skáláját foglalja magában, nem ez az első erkölcsi kódex, amelyet a szamurájoknak követniük kellett.

Bushido ma

A Meidzsi-restauráció után a szamuráj osztály megszűnt, és létrehozták a modern japán sorkatonaságot. A Bushido kódex azonban továbbra is létezik. A szamuráj harcos osztály erényei megtalálhatók a japán társadalomban, és a kódex a japán kultúra és életmód jelentős aspektusának számít.

Japán harcias országként való megítélése a szamurájok és a Bushido elveinek örökségéből fakad. Misha Ketchell írja a The Conversation című lapban: "A császári bushido ideológiát használták a japán katonák indoktrinálására, akik az 1930-as években megszállták Kínát és 1941-ben megtámadták Pearl Harbourt." Ez az ideológia eredményezte a japán hadsereg meg nem adható képét a második világháború alatt. A második világháború után, mint sok más ideológiát a korban, a Bushidót is veszélyes gondolatrendszernek tekintették, és nagyrészt elutasították.

A Bushido a 20. század második felében élt újjá, és napjainkban is folytatódik. Ez a Bushido elutasítja a kódex katonai vonatkozásait, és helyette a jó élethez szükséges erényeket hangsúlyozza - beleértve a becsületességet, a fegyelmet, az együttérzést, az empátiát, a hűséget és az erényt.

GYIK a Bushidóról

Ha egy harcos úgy érezte, hogy elvesztette a becsületét, megmenthette a helyzetet azzal, hogy szeppukut - a rituális öngyilkosság egy formáját - követte el. Ez visszaadta volna neki a becsületet, amit elvesztett, vagy amit éppen el akart veszíteni. Ironikus módon ennek nem lett volna képes tanúja lenni, nemhogy élvezni.

Hét hivatalos erény van, a nyolc nem hivatalos erény pedig az önuralom. Ez utóbbi erényre volt szükség ahhoz, hogy a többi erényt alkalmazni lehessen, és biztosítani lehessen azok hatékony megvalósítását.

A Bushido Japánban alakult ki, és több más ázsiai országban is gyakorolták. Európában a középkori lovagok által követett lovagi kódex némileg hasonlított a Bushido kódexhez.

Befejezés

A Bushido, mint az elvek szerinti élet szabályzata, mindenki számára kínál valamit. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy hűségesnek kell lenni a szavunkhoz, felelősséget kell vállalni a tetteinkért, és hűségesnek kell lenni azokhoz, akiktől függünk. Bár katonai elemeit ma már nagyrészt elutasítják, a Bushido még mindig a japán kultúra szövetének lényeges eleme.