11 érdekes tény a Selyemútról

  • Ossza Meg Ezt
Stephen Reese

    A civilizáció hajnala óta az utak a kultúra, a kereskedelem és a hagyományok éltető ütőereként szolgálnak. Neve ellenére a Selyemút nem egy ténylegesen épített út volt, hanem egy ősi kereskedelmi útvonal.

    Összekötötte a nyugati világot a Közel-Kelettel és Ázsiával, beleértve Indiát is. Ez volt a Római Birodalom és Kína közötti árucsere és eszmecsere fő útvonala. Ezt követően a középkori Európa használta a Kínával való kereskedelemre.

    Annak ellenére, hogy ennek az ősi kereskedelmi útvonalnak a hatása a mai napig érezhető, sokan nagyon keveset tudunk róla. Olvasson tovább, hogy megtudjon néhány érdekes tényt a Selyemútról.

    A Selyemút hosszú volt

    A 6400 km hosszú karavánútvonal Sianból indult, és követte a Kínai Nagy Fal Áthaladt Afganisztánon, a Földközi-tenger keleti partjai mentén, ahonnan a Földközi-tengeren keresztül szállítottak árukat.

    A név eredete

    A Kínából származó selyem volt az egyik legértékesebb áru, amelyet Kínából Nyugatra importáltak, ezért nevezték el róla az útvonalat.

    A "Selyemút" kifejezés azonban meglehetősen új keletű, és Ferdinand von Richthofen báró alkotta meg 1877-ben. 1877-ben próbálta népszerűsíteni azt az elképzelését, hogy Kínát és Európát egy vasútvonal kösse össze.

    a Selyemutat nem az eredeti kereskedők használták, akik az útvonalat használták, mivel különböző neveket használtak az útvonalat alkotó számos összekötő útra.

    A selymen kívül sok más áruval is kereskedtek

    Ezen az úthálózaton számos áruval kereskedtek. A selyem csak egy volt ezek közül, és a Kínából származó jáde mellett az egyik legértékesebb. A kerámia, a bőr, a papír és a fűszerek gyakori keleti árucikkek voltak, amelyeket nyugati árukra cseréltek. A nyugatiak viszont többek között ritka köveket, fémeket és elefántcsontot cseréltek keletre.

    A selymet a kínaiak általában aranyért és üvegárukért cserébe a rómaiakkal kereskedtek. Az üvegfúvás technológiáját és technikáját akkoriban még nem ismerték Kínában, ezért szívesen cserélték el a drága szövetért. A római nemesi osztályok annyira nagyra értékelték a selymet ruháikhoz, hogy évekkel a kereskedelem kezdete után ez lett a legkedveltebb szövet azok számára, akik megengedhették maguknak.

    Papír jött keletről

    A papír a Selyemúton keresztül jutott el Nyugatra. A papírt először Kínában állították elő, ahol eperfa kéreg, kender és rongy pépesített keverékét használták a keleti Han-korszakban (Kr. e. 25-220).

    A papír használata a 8. században terjedt el az iszlám világban. Később, a 11. században a papír Szicílián és Spanyolországon keresztül jutott el Európába. Hamarosan felváltotta a pergamen használatát, amely kifejezetten írásra készült, pácolt állati bőr.

    A papírkészítés technikáját a jobb technológia megjelenésével finomították és tökéletesítették. Miután a papír megjelent Nyugaton, a kéziratok és könyvek gyártása az egekbe szökött, ami az információk és a tudás terjesztését és megőrzését szolgálta.

    Sokkal gyorsabb és gazdaságosabb a könyvek és szövegek előállítása papírból, mint pergamenből. A Selyemútnak köszönhetően még ma is használjuk ezt a csodálatos találmányt.

    A puskaporral is kereskedtek

    A történészek egyetértenek abban, hogy a lőpor első dokumentált használata Kínából származik. A lőpor képletéről szóló legkorábbi feljegyzések a Song-dinasztiából (11. század) származnak. A modern fegyverek feltalálása előtt a lőport a hadviselésben lángoló nyilak, kezdetleges rakéták és ágyúk segítségével alkalmazták.

    Kínában úgy vélték, hogy a tűzijátékok elűzik a gonosz szellemeket. A lőporral kapcsolatos ismeretek gyorsan elterjedtek Koreában, Indiában és az egész nyugaton, a Selyemúton keresztül.

    Bár a kínaiak voltak azok, akik feltalálták, a puskapor használata futótűzként terjedt el a mongolok által, akik a 13. században Kína nagy részét megszállták. A történészek szerint az európaiak a Selyemúton folytatott kereskedelem révén ismerkedtek meg a puskapor használatával.

    Kereskedtek kínaiakkal, indiaiakkal és mongolokkal, akik már akkoriban is használták a puskaport. Ezt követően mind keleten, mind nyugaton nagymértékben használták katonai célokra. A Selyemútnak köszönhetjük a gyönyörű újévi tűzijátékokat.

    A buddhizmus az utakon keresztül terjedt

    Jelenleg világszerte 535 millió ember gyakorolja a buddhizmust. Elterjedése a Selyemútra vezethető vissza. A buddhizmus tanításai szerint az emberi lét szenvedéssel jár, és a megvilágosodás, vagyis a nirvána elérésének egyetlen módja az elmélyült meditáció, a szellemi és fizikai erőfeszítések és a jó viselkedés.

    A buddhizmus Indiából indult mintegy 2500 évvel ezelőtt. A kereskedők közötti kultúrák közötti cserekapcsolatok révén a buddhizmus a Selyemúton keresztül eljutott a Han-kínába az i. sz. első vagy második század elején. A buddhista szerzetesek a kereskedelmi karavánokkal együtt utaztak az útvonalon, hogy hirdessék új vallásukat.

    • Kr. u. 1. század: A buddhizmus elterjedése Kínában a Selyemúton keresztül a Kr. u. 1. században kezdődött a kínai Ming császár (Kr. u. 58-75) által Nyugatra küldött küldöttséggel.
    • Kr. u. 2. század: A buddhista befolyás a 2. században erősödött meg, valószínűleg a közép-ázsiai buddhista szerzetesek Kínába irányuló törekvéseinek eredményeként.
    • Kr. u. 4. század: A 4. századtól kezdve a kínai zarándokok a Selyemúton Indiába utaztak. Vallásuk szülőhelyét akarták felkeresni, és hozzáférni annak eredeti szentírásaihoz.
    • Kr. u. 5. és 6. század: A Selyemút kereskedői számos vallást terjesztettek, köztük a buddhizmust is. Sok kereskedő vonzónak találta ezt az új, békés vallást, és támogatta az útvonal mentén lévő kolostorokat. A buddhista szerzetesek viszont szállást biztosítottak az utazóknak. A kereskedők aztán terjesztették a vallás hírét azokban az országokban, amelyeken áthaladtak.
    • Kr. u. 7. század: Ebben a században a buddhizmus selyemúton való elterjedésének vége szakadt, mivel az iszlám Közép-Ázsiában is megjelent.

    A buddhizmus számos, a kereskedelemben részt vevő ország építészetét és művészetét befolyásolta. Számos festmény és kézirat dokumentálja a buddhizmus ázsiai elterjedését. Az északi selyemúton felfedezett barlangokban található buddhista festmények művészeti kapcsolatokat mutatnak az iráni és a nyugat-közép-ázsiai művészettel.

    Némelyikükön jól kivehetőek a kínai és török hatások, amelyeket csak a kultúrák szoros keveredése tett lehetővé a kereskedelmi útvonal mentén.

    A terrakotta hadsereg

    A terrakotta hadsereg egy életnagyságú terrakotta szobrokból álló gyűjtemény, amely Qin Shi Huang császár hadseregét ábrázolja. A gyűjteményt a császárral együtt temették el i.e. 210 körül, hogy megvédjék a császárt a túlvilágon. 1974-ben fedezte fel néhány helyi kínai földműves, de mi köze van a Selyemúthoz?

    Egyes tudósok elmélete szerint a terrakotta hadsereg koncepcióját a görögök befolyásolták. Ennek az elméletnek az alapja az a tény, hogy a kínaiaknál nem volt meg az életnagyságú szobrok készítésének gyakorlata, mielőtt a Selyemúton keresztül kapcsolatba kerültek az európai kultúrával. Európában az életnagyságú szobrok voltak a normálisak. Díszítésként használták őket, és néhány hatalmasat még aoszlopként használták a templomok támasztására és díszítésére.

    Az egyik bizonyíték erre az állításra a terrakotta hadsereg létrehozása előtti időkből származó DNS-darabkák felfedezése. Ezek azt mutatják, hogy az európaiak és a kínaiak már a hadsereg létrehozása előtt is kapcsolatba kerültek egymással. A kínaiak talán nyugatról szerezték az ilyen szobrok készítésének ötletét. Talán soha nem tudjuk meg, de a Selyemút mentén a nemzetek közötti kapcsolat minden bizonnyalbefolyásolta a művészetet az útvonal mindkét oldalán.

    A Selyemút veszélyes volt

    A Selyemúton értékes árut szállítva utazni rendkívül veszélyes volt. Az útvonal számos őrizetlen, kietlen szakaszon vezetett keresztül, ahol banditák leselkedtek az utazókra.

    Ezért a kereskedők általában nagy csoportokban, úgynevezett karavánokban utaztak, így minimálisra csökkentették annak kockázatát, hogy opportunista banditák kifosztják őket.

    A kereskedők zsoldosokat is alkalmaztak, hogy megvédjék őket, és néha vezessék őket, amikor a veszélyes út egy új, esetleg veszélyes szakaszán haladnak át.

    A kereskedők nem járták be az egész Selyemutat

    A karavánok számára gazdaságilag nem lett volna életképes a Selyemút teljes hosszát bejárni. Ha mégis megtették volna, akkor 2 évbe telt volna egy-egy út megtétele. Ehelyett a karavánok a nagyvárosok állomásain tették le az árukat, hogy azok eljussanak a célállomásra.

    Ezután más karavánok felvették az árut, és egy kicsit messzebbre szállították. Az áruknak ez az átjárása növelte az értékét, mivel minden kereskedő részesedett belőle.

    Amikor az utolsó karavánok célba értek, értéktárgyakra cserélték azokat, majd ugyanazon az ösvényen visszatértek, és megismételték a folyamatot, hogy az árukat újra letették, és mások felvették azokat.

    A szállítás módszerei állatok voltak

    A tevék a Selyemút szárazföldi szakaszain népszerűek voltak az áruszállításban.

    Ezek az állatok ellenálltak a zord éghajlatnak, és napokig kibírták víz nélkül. Emellett kiváló állóképességgel rendelkeztek, és nehéz terheket tudtak cipelni. Ez rendkívül hasznos volt a kereskedők számára, mivel az útvonalak többsége zord és veszélyes volt. Hosszú időbe telt, amíg célba értek, ezért nagyon fontosak voltak ezek a púpos társak.

    Mások lovakat használtak az utakon való áthaladásra. Ezt a módszert gyakran használták az üzenetek nagy távolságok közötti továbbítására, mivel ez volt a leggyorsabb.

    Az útvonal mentén található vendégházak, fogadók vagy kolostorok biztosítottak megállási lehetőséget a fáradt kereskedőknek, hogy felfrissüljenek és felfrissítsék magukat és állataikat. Mások megálltak az oázisoknál.

    Marco Polo

    A leghíresebb személy, aki bejárta a Selyemutat, Marco Polo velencei kereskedő volt, aki a mongolok uralkodása alatt utazott keletre. Nem ő volt az első európai, aki a Távol-Keletre utazott - nagybátyja és apja már előtte járt Kínában, sőt, kapcsolatokat és kereskedelmi csomópontokat is kiépítettek. Kalandjairól a könyvben olvashatunk. Marco Polo utazásai , amely részletesen bemutatja utazásait a Selyemúton kelet felé.

    Ez az irodalmi mű, amelyet egy olasz írt, akivel Marco Polo egy ideig együtt raboskodott, részletesen dokumentálta az általa meglátogatott helyek szokásait, épületeit és népét. Ez a könyv Nyugatra hozta a Kelet korábban kevésbé ismert kultúráját és civilizációját.

    Amikor Marco és testvérei megérkeztek az akkor még mongol uralom alatt álló Kínába, az uralkodó, Kublai kán szívélyesen fogadta őket. Marco Polo udvari adószedő lett, és az uralkodó fontos utazásokra küldte.

    24 évnyi külföldön töltött idő után hazatért, de Genovában elfogták, mert egy velencei gálya ellen indított háborúban parancsnokolt. Fogsága alatt fogolytársának, Rustichello da Pisa-nak mesélte el utazásairól szóló történeteit. Rustichello aztán Marco Polo történetei alapján megírta azt a könyvet, amelyet ma is ismerünk.

    Befejezés - Egy figyelemre méltó örökség

    A mai világunk soha nem lesz ugyanolyan, hála a Selyemútnak, amely a civilizációk számára a tanulást és végül a virágzást szolgálta. Bár a karavánok évszázadokkal ezelőtt abbahagyták az utazást, az út öröksége megmaradt.

    A kultúrák között kicserélt termékek a társadalmak jelképeivé váltak. A több ezer mérföldet a kíméletlen tájakon át utazó technológiák némelyike még napjainkban is használatos.

    A kicserélt tudás és eszmék számos hagyomány és kultúra kezdetét jelentették. A Selyemút bizonyos értelemben híd volt a kultúrák és hagyományok között. Bizonyítéka volt annak, hogy az emberek mire képesek, ha megosztjuk egymással tudásunkat és szakértelmünket.

    Stephen Reese történész, aki szimbólumokra és mitológiára specializálódott. Számos könyvet írt a témában, munkáit a világ folyóirataiban és folyóirataiban publikálták. Stephen Londonban született és nőtt fel, és mindig is szerette a történelmet. Gyerekként órákat töltött az ősi szövegek áttekintésével és a régi romok feltárásával. Ez késztette arra, hogy történelmi kutatói pályára lépjen. Istvánt a szimbólumok és a mitológia iránti rajongása abból a meggyőződéséből fakad, hogy ezek jelentik az emberi kultúra alapját. Úgy véli, hogy ezen mítoszok és legendák megértésével jobban megérthetjük önmagunkat és világunkat.